Előszó

A természet változatos és sokrétű, ezt senkinek sem kell bizonygatni. A tudomány a természet nagyon sok titkát feltárta már, de mindig meglepődünk, mennyi újat tud még mindig szinte naponta nyújtani. A természet gazdagságát általában az élővilág tanulmányozása által észleljük. Gyönyörködünk kimeríthetetlenségükben, ugyanakkor veszélyeztetésük, netán kihalásuk fájdalmasan érint bennünket. A növények és az állatok életének újabb és újabb titkai, azok felfedezése ragadja meg leginkább az érdeklődésünket. Csodálkozunk és azt kérdezzük: Mi ennek a sokrétűségnek a titka?

Szakmai körökben a természet- és a környezetvédelem célját úgy szoktuk meghatározni, hogy az "az élet feltételeinek és formáinak megőrzése". A fentebb említett élővilág képviseli a formát (beleértve az embert is mint biológiai fajt), de mi képviseli a feltételeket? A válasz egyszerű: mindaz, ami az élőlényeket körülveszi, tehát a légkör, a vizek, a talaj, a kőzet, a geológiai talapzat. Hisz a Föld is kezdetben csak egy kőhalmaz volt, aztán jelent meg a légkör és a vizek, s csak ezek után keletkezett az élet. Ebből adódik a válasz arra a kérdésre is, mi idézte elő az élővilág sokrétűségét - természetesen az élettelen (abiotikus) feltételek sokrétűsége, vagy inkább ezek végtelen sokaságú kombinációja. És még egy nagyon fontos szakmai-ökológiai tétel: ha megőrizzük az élettelen (abiotikus) elemeket - a talajt, a vizeket, a kőzetet, az éghajlatot - megőrizzük az élővilág gazdagságát is. Fordítva ez a tétel nem érvényes, tehát az élővilág egyedeit vagy társulásait nem tudjuk megőrizni, ha az élettelen feltételek elpusztulnak!

Az élet feltételeinek és formáinak megőrzését a természetvédelem hivatott biztosítani. Persze ehhez az is kell, hogy a társadalom minden tagja bekapcsolódjon ebbe a tevékenységbe, mégpedig természeti kincseink megismerésével és védelmével. Éppen ezért nagyon örülök, hogy a Kiadó gondozásában már megjelent két kézikönyv, amelyek Szlovákia növény- és állatfajainak megőrzését célozták meg, mégpedig úgy, hogy a legféltettebbeket mutatják be - a védett állat- és növényfajokat. Még jobban értékelem, hogy ezek után megjelenik a legismertebb és legértékesebb - tehát egyúttal védett - ásványainkról szóló könyvecske is, amely éppen a fentebb leírt abiotikus életfeltételek alapvető elemét mutatja be érthető és élvezhető formában. A kép így lesz teljes!

Miklós László
környezetvédelmi miniszter