Utószó (részlet)

2005 őszén jelent meg az Anyanyelvi nevelési tanulmányok köréből egy kötet, amelynek címe után - merészen - odaírtunk egy I. számot. Ez jelezte, hogy szívesen folytatnánk ezt a vállalkozást. Géczi János, az Iskolakultúra Kiadó vezetője is így gondokozott. Ez a II. kötet voltaképpen az ő ösztönzéséből jött létre.

A két kötet fogadtatása fogja eldönteni, hogy van-e szükség a témakör tanulmányainak periodikus (évenként történő) megjelenésére, valamint azt is, hogy épp ezeknek a köteteknek a szellemi és szervezeti kerete erre alkalmas-e.

Az Iskolakultúra folyóirat s a vele azonos nevű kiadó könyvsorozata: az Iskolakultúra-könyvek - ahogy látom - a magyarországi szellemi életben, különösképpen annak a közoktatás ügyét is fontosnak tartó részében olyan szintet és profilt alakított ki, amelyben szívesen veszünk részt. Ennek sajátossága az, hogy - óvatosan írjuk - közérthető tudományos szintézisek, illetve szintézis értékű gyűjtemények válnak hozzáférhetővé a kor színvonalán levő vizuális formában (kiegészülve az internet-hozzáféréssel is).

Jelen kötetünkben folytatjuk az erőfeszítéseinket abban az irányban, hogy az anyanyelvi nevelés szakadatlan frissítésre szoruló - interdiszciplináris - szakterületének a nyelvészeti, alkalmazott nyelvészeti vonatkozásait összegyűjtsük, s felajánljuk más szakmák művelői számára, s természetesen a közoktatás számára (beleértve a fejlesztőket, tantervkészítőket és magukat az érdeklődő gyakorló tanárokat) Jól tudjuk, hogy nem egyszerűen nyelvészeti a téma: a neveléstudomány, a megismerésben összefogó szakmák és általában a társadalomtudományok segítsége nélkül nem működhet a legjobb nyelvészet sem az iskolában. (S mondjuk mindezt a nyelvre irányuló vizsgálatok olyan - kibontakozó - új szakaszának az elején, amikor az ember nevű társas lénynek teste, idegrendszere is egyre jobban azonosítható a nyelv és a kommunikáció szempontjából.)

A kötetben 12 írást gyűjtöttünk össze. Ezek több aspektusból közelítik meg az anyanyelvi nevelés összetett témáját.

[...]