Bevezetés

Mi az evidencializmus? Egy vadonatúj filozófiai irányzat. Annyira új, hogy ez az első mű, mely róla íródott.

Természetesen ez nem azt jelenti, hogy ezen irányzat a semmiből pattant volna elő! Mint minden tudományos felfedezésnek vagy szellemi irányzatnak, ennek is vannak-voltak elődei, előkészítői. Mégis nevezhetjük újnak, mert jelen formájában most született meg, a XXI. század hajnalán, e könyv szerzőjének, Viola Zoltánnak jóvoltából. Maga az 'evidencializmus' szó viszont Bihari Péter írónak köszönhető (honlapja: http://sanawad.fw.hu), akitől a szerző tanácsot kért egy jellemző és jól hangzó névre, amely stílusában illeszkedik a már ismert filozófiai irányzatok hangalakjához, ugyanakkor nem teljesen önkényesen kitalált hangsor.

Az 'evidencializmus' kifejezés természetesen az 'evidens' szó származéka, ami magyarul olyasmit jelent, hogy 'nyilvánvaló', 'magától értetődő'. Bizonyos értelemben e szó az 'axióma' szó rokonértelmű megfelelője, mert egy matematikai tételben axiómának a külön bizonyítás nélkül, alapigazságként elfogadott állításokat tartják (vagyis a mindenki számára nyilvánvaló, evidens dolgokat). Magam azonban e könyvben ezen idegen szavaknál sokkal gyakrabban fogom alkalmazni a "józan parasztész" kifejezést. Azaz, ha definiálni akarnám az 'evidens'-szó jelentését, akkor valami olyasmit írnék le, hogy evidensnek azt tartjuk, ami mindenki számára külön bizonygatás nélkül is belátható, feltéve hogy az illetőnek megvan a józan parasztesze!

Azonnal felmerül persze a kérdés, minek alapján döntjük el, hogy valakinek megvan-e a józan parasztesze. Erre azt mondhatjuk, hogy egy adott helyzetben többnyire számos cselekvési lehetőség közül választhatunk, s akik a szélsőséges alternatívákat választják, azokat egy evidencialista úgy tekinti, hogy nincs meg a józan paraszteszük! E vélekedésre az ad jogot, hogy az emberi faj is, mint minden más faja az élőlényeknek, az evolúció során alakult ki, az meg köztudomású, hogy az evolúciós mechanizmus a szélsőségeket kirostálja, legalábbis ha a külső körülmények nagyobbrészt változatlanok! Ami viszont az időtartam nagy részére igaz. Hosszú távon tehát a viselkedésben is a mérsékelt konzervativizmus a legbiztosabb módja a túlélésnek, márpedig egy evidencialista az életet pártolja, mert evidensnek tartja, hogy élni jó, hogy mindenki élni akar, sőt jól élni...

Persze egy evidencialista nem tévedhetetlen, s az evidencializmus sem azonos a mérsékelt konzervativizmussal, amint nem merül ki az "arany középszer" követésével sem. Ez utóbbi azonban fontos eleme e filozófiának, s ennek hála nagy elődünkként tisztelhetjük Horatiust, aki tudomásunk szerint elsőként dicsőítette e nézetet, s fogalmazta meg ezzel a szélsőségek elkerülésének fontos evidencialista elvét! Ezen kívül azonban számos filozófiai nézetből tartalmaz elemeket az evidencializmus, ami nem is lehet másképpen, mert új tudományágak is a régiek keveredéséből, illetve azok határain születnek, miért is lenne ez másként a filozófiában - legalábbis, ha a filozófia jogot követel magának arra, hogy egyfajta tudománynak neveztessék!

E könyv szándéka szerint azt a témakört igyekszik bemutatni, mi is az evidencializmus, mi a közös benne más filozófiai nézetekkel, s miben különbözik azoktól. Bár oly sok filozófiai iskola volt és van, hogy e téren nem törekedhetem teljességre. Emiatt azokra korlátozódom csupán, melyekkel - legjobb tudomásom szerint - valamilyen szinten közös az evidencializmus, ezekről írom meg, hogy mik a közös elemek, s mik a különbségek. Fontos etikai kérdésekre is kitérünk majd. Remélhetőleg érdekes olvasmány lesz, s hogy minél többen megérthessék, igyekszem a szakszavakat amennyire lehet, kerülni a fejtegetéseimben.