Bevezető

A könyv, melyet az olvasó a kezében tart, egy több kötetre tervezett ismeretterjesztő sorozat része. Része, mégpedig több összefüggésben is. Része először az egésznek, tehát A nélkülözhetetlen 100 könyv, A sámánénektől a posztmodern show-ig, A Sokágú síp és a Negyedvirágzás avagy van-e (volt-e, lesz-e) hát cseh/szlovákiai-felvidéki magyar irodalom? című eddig megjelent köteteimnek, És része az ezek után következőknek is, amelyek, az eddigiektől eltérően, az irodalmon túli dolgokról szólnak majd (zene, filozófia, képzőművészet, film, történelem). De még inkább része e könyv az eddigieken túl az egésznek egyik részletével, nevezetesen A sámánénektől a posztmodern show-ig című gyűjteménynek. Ha emlékszünk még, annak előszavában az azt megelőző 100 könyvvel való összefüggését így magyaráztuk:

"A 100 könyv száz kinagyított kép az egyetemes művelődéstörténetből, tehát a csúcsok. Ám a hegyrendszerek, melyekből a csúcsok kiemelkednek, e mostani könyvben (mármint a Sámánénektől... címűben) foglaltatnak." Nos, a jelen kötet, az Égtájakat keresve című, ennek a megelőzőnek a további lebontása s egyben kiegészítése. Nevezetesen: ama megelőzőben a valóságos hegyrendszereket, vagyis az egyes népek irodalmait próbáltuk leképezni Japántól a huszadik század végi dél-amerikai literatúrákig, e mostaniban olvasmányaink alapján egy-egy adott író egy-egy adott munkájának ismertetésével próbáljuk egységesebbé-árnyaltabbá tenni az összképet, tehát a hegyrendszerekbe belerajzoljuk az azokat képező dombokat, emelkedőket, lankákat, mintegy otthonosabbá téve a tájat.

A forma pedig: az olvasónapló és a művelődéstörténet. Az olvasó nyilván észreveszi, hogy a jelen kötet a mifelénk eddig ismeretlen tájakat észrevételezi. A keleti és a volt szovjet népek irodalmait s a 20. századiakat. A kettő értelemszerűen itt-ott keresztezi egymást, hisz az Olvasónaplók különböző időkben és alkalmakból íródtak, a Kistükröknek nevezett rövid művelődéstörténetek pedig összegzik az ott elmondottakat.