CÍMLAP
|
TARTALOM, BEVEZETŐ |
Tartalom
(Barangolás a keleti irodalmakban)
Kadzsiki
Mongólia
Bölcs mosoly
Zen-buddhizmus és pszichoanalízis
Buddha beszédei
Kapujanincs átjáró
Titkos Tanítások
A Magasztos Szózata
Dzsajadéva: Gíta Govinda
Gandhi: Önéletrajz avagy Az igazsággal való próbálkozásaim története
Indokína
A Köztes Lét Könyvei
Sza-Szkja Pandita: A bölcsesség kincsestára
Az arab irodalom
Akik kimaradtak
A Talmud könyvei
Henoch apokalipszise
(A volt Szovjetunió nem orosz irodalmai)
A kazahok
A kirgizek
Az üzbégek
A türkmének és a tádzsikok
A litvánok és a lettek
Az észtek és a permiek
A vogulok, az osztjákok és a lappok
A tatárok, a csuvasok és a baskírok
Szibéria
A Kaukázuson túl
Az ukránok, a fehéroroszok és a moldvaiak
(A 20. század)
Samuel Becket: Proust
Pierre Reverdy
A mágneses mezők
René Char: A könyvtár lángban áll
Albert Camus: Sziszüphosz mítosza
Claude Simon Nobel-díja
Michel Butor: Irodalom, fül és szem
Derrida - ködben
Samuel Beckett: Molloy - Malone meghal - A megnevezhetetlen
Samuel Beckett: Előre vaknyugatnak
Wynstan Hugh Auden válogatott versei
George Steiner: Egyre távolabb a szótól
Stephen Poliakoff: A természet lágy ölén
Dos Passos: U.S.A.-trilógia
William Faulkner: Eredj, Mózes
Vladimir Nabokov: Lolita
Gore Vidal: Teremtés
Üvöltés
Ginsberg: A leples bitang
Philip Roth: A megszabadított Zuckerman
Kortársunk, Kafka
Her mann Broch: Vergilius halála
Paul Celan: Halálfúga
Günter Grass Nobel-díja
Hans Magnus Enzensberger: A Titanic pusztulása
Paszternak ürügyén
Solohov hetven éves
Szolzsenyicin
Csingiz Ajtmatov: Vesztőhely
Joszif Brodszkij: Post aetatem nostram
A spanyolok és a portugálok
Fernando Pessoa: Kétségek könyve
Paavo Haavikko: A hold udvartartása
Czeslaw Milosz: Ahogy elkészül a világ
Wislawa Szymborska: Csodák vására
Vítězslav Nezval
Jaroslav Seifert: Talán rózsát hozok
Bohumil Hrabal
Bohumil Hrabal: Véres történetek és legendák
Milan Kundera: A regény művészete
Pavič: Kazár szótár
Danilo Kiš: A holtak enciklopédiája
Modernnek kell lenni mindenestül
Bevezető
A könyv, melyet az olvasó a kezében tart, egy több kötetre tervezett ismeretterjesztő sorozat része. Része, mégpedig több összefüggésben is. Része először az egésznek, tehát A nélkülözhetetlen 100 könyv, A sámánénektől a posztmodern show-ig, A Sokágú síp és a Negyedvirágzás avagy van-e (volt-e, lesz-e) hát cseh/szlovákiai-felvidéki magyar irodalom? című eddig megjelent köteteimnek, És része az ezek után következőknek is, amelyek, az eddigiektől eltérően, az irodalmon túli dolgokról szólnak majd (zene, filozófia, képzőművészet, film, történelem). De még inkább része e könyv az eddigieken túl az egésznek egyik részletével, nevezetesen A sámánénektől a posztmodern show-ig című gyűjteménynek. Ha emlékszünk még, annak előszavában az azt megelőző 100 könyvvel való összefüggését így magyaráztuk:
"A 100 könyv száz kinagyított kép az egyetemes művelődéstörténetből, tehát a csúcsok. Ám a hegyrendszerek, melyekből a csúcsok kiemelkednek, e mostani könyvben (mármint a Sámánénektől... címűben) foglaltatnak." Nos, a jelen kötet, az Égtájakat keresve című, ennek a megelőzőnek a további lebontása s egyben kiegészítése. Nevezetesen: ama megelőzőben a valóságos hegyrendszereket, vagyis az egyes népek irodalmait próbáltuk leképezni Japántól a huszadik század végi dél-amerikai literatúrákig, e mostaniban olvasmányaink alapján egy-egy adott író egy-egy adott munkájának ismertetésével próbáljuk egységesebbé-árnyaltabbá tenni az összképet, tehát a hegyrendszerekbe belerajzoljuk az azokat képező dombokat, emelkedőket, lankákat, mintegy otthonosabbá téve a tájat.
A forma pedig: az olvasónapló és a művelődéstörténet. Az olvasó nyilván észreveszi, hogy a jelen kötet a mifelénk eddig ismeretlen tájakat észrevételezi. A keleti és a volt szovjet népek irodalmait s a 20. századiakat. A kettő értelemszerűen itt-ott keresztezi egymást, hisz az Olvasónaplók különböző időkben és alkalmakból íródtak, a Kistükröknek nevezett rövid művelődéstörténetek pedig összegzik az ott elmondottakat.