Több-kevesebb rendszerességgel 1969 óta vezetek naplót. Ezen följegyzések jellege időszakonként változott: kezdetben napi alapossággal azt írtam le, ami konkrétan történt velem (egy éven keresztül, Vojtech Zamarovský Schliemannjának hatására, hogy a nyelvet gyakoroljam, németül), majd lazábban csak akkor vettem elő, ha konkrét mondanivalóm volt, a két módszer olykor ötvöződött és így tovább. Vannak olyan esztendők, amikor a konkrét személyes, családi vonatkozások dominálnak, máskor inkább a szakmai jellegű problémák alkotják e feljegyzések gerincét, s van, amikor teljesen olvasónapló jellegük van. Az előbbieket természetesen nem vagy inkább csak jelzésszerűen válogattam be ide, hiszen nem tartom valószínűnek, hogy ezeket bárki is szívesen olvasná, illetve hát én sem venném szívesen, ha ezeket bárki is olvasná. A hetvenes évek második felében, sőt még a nyolcvanas évek elején is ez az "olvasónapló" voltaképpen az éppen időszerű, később a Hét-ben, Új Szóban megjelent recenzióim, könyvkritikáim első fogalmazványainak a gyűjteménye volt (éppen ezért, ebbe a kötetbe csak elvétve válogattam belőlük).

Számomra is egy nagy, szinte felfedezésszámba menő kaland volt naplóim újraolvasása: egy csomó dologra már nem, vagy egészen másként emlékeztem. Gyakran megesik, hogy bizonyos szálak nincsenek bennük "elvarrva". Ebben a válogatásban igyekeztem ezeket a mikrotörténeteket lezárni, ha ez még sincs így, az azt jelenti, hogy az eredeti naplófeljegyzésekben sincs konkrét utalás a végkimenetelre. Mai kommentárokat, megjegyzéseket viszont nem fűztem hozzájuk.

Jelen válogatás szempontjairól néhány szót. Az nyilvánvaló, hogy a kezdetektől akár jelzésszerűen sem érdemes szövegeket közreadni. Gyerekes fontoskodások, lelkendezések, máskor túllihegett kritikák ezek, maradjanak csak az asztalfiókban. Ott a helyük. Nagyjából egyetemista korom óta találtam a feljegyzésekben olyan passzusokat, amelyekkel, ha teljesen azonosulni ma már nem is tudok, vállalni viszont lehet őket. Így aztán, amolyan mesterséges kezdőpontként a huszadik születésnapomon bejegyzettekkel indítom e kötetet. Az első füzetekből kevesebbet válogattam be, aztán, az évek múlásával, legalábbis most úgy tűnik, egyre több, talán közérdeklődésre is számot tartható bejegyzésre bukkantam...

Szabálytalannak, kuszának tűnő jegyzeteket tart most kezében a Kedves Olvasó. Jegyzeteket, amelyeket voltaképpen csak egy dolog köt össze: szerzőjük személye, illetve annak kifogyhatatlan (?) kereső ösztöne, kérdezési ingerei. Mint Abélardt-tól tudjuk, "a kételyek vezetnek a kérdésekhez, s a kérdések az igazsághoz". Nos, korántsem hiszem, hogy a jelen kötetben olvasható kételyeimmel, kérdéseimmel megtaláltam az egyszer s mindenkori igazságot, de azt talán remélhetem, miközben jól tudom, objektíve, mindenki számára egyaránt elfogadható örök igazság nincs, hogy valamivel közelebb kerültem hozzá. Közelebb egy olyan igazság ismeretéhez, amely nem zárja ki, sőt föltételezi más igazságok létjogosultságát, szükségszerűségét...

Elsősorban szakmámmal, a néprajztudománnyal, valamint az azzal szorosan összefüggő nyelvvel, anyanyelvvel, nemzettel, etnikummal, kultúrával kapcsolatos gondolataimat vetettem papírra, többnyire olyan kérdéseket, amelyeknek kimondása tájainkon szinte tabunak számít. Pedig csak ezek felszínre hozásával, majd a válaszkísérletekkel juthatunk el egy egészséges néprajzi szemléletig. A félig kimondott igazságok, sőt hazugságok még rövid távon is károsak... Ezért is szerepel a kötet alcímében hangsúlyozottan, hogy egy néprajzkutató feljegyzéseiről van szó. Mivel azonban a néprajzkutató is ember, a napló pedig alapvetően szubjektív, személyes műfaj, ha jelzésszerűen is, helyet kaptak e válogatásban olyan belső vívódásokra, bizonytalanságokra utaló feljegyzések is, amelyeknek a néprajzhoz, tudományhoz semmi közük. Legfeljebb szerzőjükhöz, aki - néprajzkutató... Bugyuta szójátékkal élve, kor- és kórrajzként is felfoghatóak ezek a jegyzetek, mindamellett ne várjon tőlük az Olvasó a jelzett két évtizedre vonatkozó rendszeres és módszeres társadalom- és politikatörténeti reflexiókat, utalásokat. Meglepő módon bizonyos eseményekre érzékenyen reagáltam, másoknak meg nyomuk sincs naplójegyzeteim között. Lehet, hogy akár valamilyen lélektani magyarázata is van ennek, de valószínűbb, hogy adott esetben éppen mással voltam elfoglalva. Talán ezért is indokolt a grammatikailag nem egészen helyes napló-jegyzetek meghatározás. Hiszen napló is, meg nem is; kuszának tűnő jegyzetek, miközben azért mintha mégis napló lenne...

[...]