Előszó (részlet

A hazai közoktatás ujabb történetének nincsen egyetlen korszaka sem, mely jobban megragadná figyelmünket, mint Mária Terézia uralkodásának ideje. Ekkor megy végbe a nevelés feladatairól táplált felfogások nagy átalakulása; ekkor fogamzik meg csirája a modern iskolának; ekkor emelkedik a tanügy vezetése országos és egyetemes elvek szinvonalára. Nem csoda, ha e tárgy oly nagy erővel vonzotta a mindnyájunk fájdalmára korán elhunyt tudós Molnár Aladárt, aki a hazai közoktatásnak az egész XVIII. századra kiterjedő történetét akarta megírni, de (mint ismeretes) csupán III. Károly uralkodásának végéig juthatott el. Mikor az 1740-ik év határát át akarta lépni, a halál kiragadta kezéből a tollat.

Már közel egy évtized előtt esett tekintetem hazai történetírásunknak e területére, melyet mindeddig csak egyes iskolák monographiái foglaltak el, anélkül, hogy valaki megkisértette volna az ország egész közoktatásának ezen korbeli történetét a források alapján megírni. Éreztem a feladat nehézségeit, mert tudtam, hogy annak, ki e terület megművelésére vállalkozik, rengeteg levéltári anyagot kell átkutatnia. De lelkesített a remény, hogy hazai művelődésünk történetének némi szolgálatot tehetnék, ha csekély erőmet e czélnak szentelem. Hozzáfogtam tehát a nagy levéltáraknak, jelesül, a kincseket rejtegető és tárgyam szempontjából kevéssé kiaknázott Országos Levéltárnak, úgyszintén a bécsi levéltáraknak átkutatásához, ezen évekig tartó fárasztó munkához, melynek folyamán nem kevesebb, mint 15,000 latin, német és franczia nyelvű okiratot kellett átolvasnom vagy kivonatolnom. Ama sokszoros előzékenységnek daczára, melyben minden oldalról részesültem, csak lassan haladhattam előre a kijelölt irányban, mert hogy rátalálhassak arra, amire szükségem volt, néha ezernyi akták tárgykivonatait kellett átvizsgálnom s tömérdek iratcsomót megtekintenem. Az az anyag, melyen művem felépül, csak ritkább esetekben található együtt: Mária Terézia tanügyi aktái nem is fordulnak elő iskolák, gymnasiumok, akadémiák stb. czímei alatt, hanem rendszerint másnemű egyházi, felekezeti, alapítványi és vagyoni ügyeket tárgyaló iratokkal összekeverve rejtőznek oly helyeken, hol alig keresnők. Ezen levéltári kezelésből következik, hogy majdnem minden jelentékenyebb osztályt és gyűjteményt darabról darabra át kellett tekintenem, mert csak így lehettem biztos a felől, hogy mindenről van tudomásom, ami tárgyam körébe tartozik.

[...]

Amit e könyvben megírtam, csak kisebbik része annak az anyagnak, melyet gyűjtöttem. Nem részletekbe eltévedő rajzát akartam adni iskoláztatásunknak, hanem nagy és jellemző vonásokban kívántam összefoglalni az országos művelődés fejlődésének mozzanatait és a közoktatás akkori állapotát. Azt hittem, hogy a nem okvetetlenül szükséges apróbb adatok csak zavarhatják az általános benyomást, mely e műből meríthető. A kormányzati elveket, a művelődési politika vezéreszméit, a paedagogiai felfogások különböző nyilvánulásait, a tanügy eszmei tartalmát akartam bemutatni.

Hogy minden igyekezetem mellett is lesznek fogyatkozásai e munkának, a dolog természetéből folyik. Hogy egyet említsek, a vidéki levéltárakat csak legkisebb részükben használhattam fel. Mivel azonban az országos levéltárnak s a bécsi levéltáraknak tanügyi vonatkozású anyagát a maga egészében ismerem, s e rendkívül nagy anyag magában foglalja Magyarország összes iskoláinak minden lényeges adatát, vagy fejlődésük minden fontos szakát, bízvást mondhatom, hogy országos szempontból nem kerülte el figyelmemet olyasvalami, ami nélkül az oktatásügy és nevelésügy ezen korbeli történetének elvi kérdései, az elhatározó intézkedések és kiemelkedő intézmények kellőleg meg nem érthetők. A későbbi kutatók feladata lesz a képet a helyi vonatkozások szempontjából jobban kiszínezni.

Rendszeres okirat-gyűjtemény közlését nem tartottam szükségesnek. Forrásaimat levéltári jelzés szerint idézem, s így minden érdeklődő csekély utánjárással megtekintheti az anyagot, melyet felhasználtam. Csak néhány alapvető fontosságú, kiadatlan és nehezebben hozzáférhető okiratot csatoltam minden kötet végéhez.

Művem két kötetből áll. A most közzétett első kötet 1740-től a Jézus-Társaság feloszlatásáig vezeti a tanügy történetét; a második fogja tárgyalni a Ratio Educationis előzményeit, megalkotását és végrehajtását, az 1773-dik évtől 1780-ig. Sem a külön közigazgatási területet képező Erdélyre, sem Horvátországra ki nem terjeszkedtem (utóbbira azért nem, mert az anyagnak a helyszínén levő részét nem volt módomban felhasználni); ellenben művem II. kötete fel fogja ölelni az 1778-ik évben bekebelezett bánsági részek tanügyének történetét is.

[...]