CÍMLAP
|
TARTALOM, BEVEZETŐ |
Tartalom
Napfényhajók és gyökérfüggönyök
Ó, mambó, mambó rock!
Pest hegedűi
A hangszerjavító, a karácsonyfadísz-készítő és a sírköves
Atlantisz a Koszorú utcában
Gizi bácsi, az Igen-Nem-Kell-es néni és az ócskás
Levél az utánam ittlakóhoz
Duna-parti álom apámról és a kék füzetborítókról
A szabadság és a kőbányai Mélytó
A Margit körúti börtön, a Ganz
Villamossági Művek és a Mammut
Szemétház
Appleton, a menekülőművész városa
Csillagvizsgáló és Aladdinlámpa a Klauzál téren
Menjország
A varázsló kertje
Él-e még Amália?
Pedró és éneklő kutyája, Zsivi
Ha Istent ismer... Két kis pesti fodrász élete
A költő madárárus
Liber úr és a postás
Az alumíniumkalapos házaspár
A hajléktalan férfi tava
A kalaposmester tudományos műve
A költő gépgyártómester
Könnyedén járni
A pékmester, aki nem ismerte a magnót és özvegye, a bohócorrú Manyika
A hajléktalanok kabátjainak meséje. Ede bácsi a zenész festőmodell
A motyogó hittérítő meséje
A szabó, szikvízkészítő festőművésznő kérvénye
A kőművesmester és a karalábézsonglőr
Kis és Nagysárói Magyar Ferenc emlékiratai (részletek)
Az öregúr kertje
Jocóka és az ország lakói
A ludovikások cigiszünete
Lefüggönyözött busz
A Munkásotthon söröző és a lefüggönyözött busz
Gyárkatedrális
Wincsesztó lábnyoma és a gyár
Emberek talált képeken
A Pesti harmonikás és a halál meséje
A magyar beteg a Népszínház utcában
Kacsaügyek
Öcsi bácsival
Nyulaskereszt
A Rákóczi téri csarnok és a varázsszem
A Damjanich utcai cukorkakészítő-mester
A Gestapo főnök és a Vampyr porszívó
Egy elhagyott lakás berendezése
Futóbab
Illegális magvetőosztag
A Dunán hullámfürdőző magok
Repülő őrnagyok a Csemete utcában
A Kolossy téri piac régi élete
A győzelem titka
Ávósok, grófnők, tátracsúcs
Ijesztő mesék
Vágy, hogy elrejtőzzünk az éjszakai bútoráruházban
Fagyizó jegesmedve
Cukrászat a Szív utcában
Jegesmedve füstbombával
A sztálinvárosi
Hóvirág
A Lánchíd kőszobái
A Ruszwurm cukrászda titka
Rubinstein és a Várbarlang
Színtelen Eduárd
A házfelügyelő vegyesgyümölcsfája és egy Erzsébet téri ház lakói 1945-ben
Az Ötpacsirta utcai árok
Lepkerajzások a Lánchídon
Dunaparti álomtalan hajnalok
Vágy, hogy uszályba ugorva elhajózzunk
Vándorparadicsom
Macskatrappista
Kalapemelés erdőben. a városarcú férfi
A ruhafesték-készítő és a színek
Temetői villamosjáratok
A lila ruhás grafológusnő és a déligyümölcs
Von der Fotelweide, a pesti bútorkirály
A Papagájsör és a ruhaboltos asszony álmai
A műstoppolónő és az ország titka
A szódás és a császár
Jaffa bácsi és a Pesti harmonikás
Dr. Harmos szódásmester
A Hunyadi tér titkos élete
Népszínház utca
Utazás Xanaduba
Egy halott költő, egy eladott Doxa és a büszkeség
A mágus és a Keleti pályaudvar órája
A fatáska
A bőröndösök
Ady utolsó szobája
Parkettkupolák
A taxis, a mágus és a Keleti órájának nagymutatója
Arzén és a titok.
Akasztósok a Köztéren
Augusztus huszadika és a hajléktalan banánja
Keleti utazás a Négy Tigris piacra
Aladdin atyja sírjánál
Kínai cigaretta
A síelő cipész, a borbély és a szabó
Lábbeli iránti kérelem
Otthonom volt
Az ingjavító
Földreszállás
Páriskerti álmok
Órásgyilkosság
A Jégverem utcai retusőr macskája
A sportújságíró nyakkendői
A trafik medvéjének szétszedése
Az Ibolya Vérbüfé és Robespierre létrája
Ramszesz a Herminában
Kínai dalok
Ördögpadlás
Bevezető
Valaki azt írta egy fantasztikus regényben, hogy a kövek élnek. Élnek, mint az ember és a növényzet, csak számunkra lehetetlen észrevenni a kövek életét, olyan más ütemben él a szikla. Mintha zenét kellene hallgatnunk egy lemezről, amely ezerévenként fordul egyet. De a kövek sem tudnak mirólunk, számukra csupán felvillanás az életünk. Tetszett gyerekkoromban ez a gondolat. Aztán láttam, hogy idővel a lassú filmek is láthatóvá válnak, egész életemben nézhettem, miként pereg körülöttünk a házak filmje. Az utcák lényegében változatlanok, ugyanabba a jövőbeli irányba haladnak az útvonalak, csak cserélődnek két oldalukon a házak.
Fantasztikus sétákat tervezhet köztük az ember, sétát a legijesztőbb házak között, sétát olyan házak között, amikben boldogak voltak a lakók, sétát a nevetséges épületek során, és sétát, mely legkevésbé sem nevettető. Utat az útvesztőben, az örök éj bársonyfekete házai között. Lehetünk e labirintusban gombolyaggal játszó macskák és halálra vált Thészeusz, a gombolyagról kiderülhet, hogy csak papírgalacsin, nem felfejthető, szétmállik ujjaink között, vagy egyszer tényleg életmentő fonal lehetett, de olyan ősöreg már, hogy elporlik első reszkető érintésünktől, és porként hull a földre lábaink elé.