Abstract

In this paper we describe a theoretical model of optimal investment of various types of financially constrained firms. We show that the resulting relationship between internal funds and investment is non-monotonic. In particular, the magnitude of the cash flow sensitivity of the investment is lower for firms with credit rationing compared to firms that are able to obtain short-term external financing. The inverse relationship is driven by the leverage multiplier effect. A positive cash flow shock increases the short-term borrowing capacity of the firm, which in turn has a positive effect on investment and firm's growth. Moreover, the leverage multiplier effect is the highest for firms relying on short-term credits and it is lower for firms that are able to obtain long-term financing. Analysing a large euro area data set we find strong empirical support for our theoretical predictions. The results also help to explain some contradictory findings in the financing constraints literature.

Összefoglaló

A dolgozatban eltérő finanszírozási korlátú vállalatok optimális beruházásának elméleti modelljét mutatjuk be. Megmutatjuk, hogy a belső pénzügyi források és beruházás kapcsolatára adódó összefüggés nem monoton. A hitel-korlátos vállalatoknál a beruházások kevésbé érzékenyek a pénzforgalomra, mint azoknál a cégeknél, amelyek hozzáférnek rövid-távú külső finanszírozáshoz. Az inverz összefüggést a tőkeáttételi multiplikátor hatás határozza meg. Egy pozitív pénzforgalmi sokk növeli a cég rövid-távú hitelfelvételi korlátját, ami pozitívan hat a vállalat növekedésére. Továbbá a tőkeáttételi multiplikátor hatás a rövid-távú hitelekre szoruló cégeknél a legmagasabb, és alacsonyabb azoknál, amelyek képesek hosszú-távú hitelhez jutni. Egy az eurozóna vállalatait lefedő nagyméretű adatbázist felhasználó empirikus elemzés eredményei nagyon pontosan egybeesnek az elméleti következtetésekkel. Ezek az eredmények hozzájárulnak a finanszírozási korlátok irodalma ellentmondásos következtetéseinek jobb értelmezéséhez.