Abstract

In this paper we focus on the connection between perception of the competitive pressure situation (unemployment, uncertainty, rising income and wealth inequalities, decreasing mobility) and demand for redistribution. Our context is Hungary, between 2000 and 2002. We identify some basic variables that have important effect on the individuals' preferences for redistribution, namely, uncertainty in actual and future income, and unemployment. Uncertainty raises the demand for redistribution even among the upwardly mobile people, and labour market status is also a major element of dissatisfaction and demand for redistribution. The most frustrated and indecisive people are those who have no clear knowledge about the immediate and the distant future. Indecisive people favour redistribution more than those with negative expectations. Past personal experience and the expectation for future income have a very strong effect on the formation of thinking about income redistribution. Even those who are currently mobile in income tend to support redistribution if they are expecting a decline in their future income and welfare. According to the POUM hypothesis, we also found a negative correlation between expected intergenerational mobility and individual support for redistribution. People perceive their relative income position, their relative mobility and inequality in different ways and their demand for redistribution substantially depends on the subjective and not on the objective income position. Concerning perception of changes in inequality, we found that the more people feel that inequalities are increasing, the more they favour redistribution policies.

Összefoglaló

A jövedelmek újraelosztása iránti igényt meghatározó tényezők között fontos szerepet játszik a jövedelmi mobilitás. A háztartások és az egyes emberek jövedelmi pozícióik változását általában nem tényleges jövedelmi szintjük, hanem relatív helyzetük változása alapján ítélik meg. Tanulmányunkban ezért - számos egyéb mutató mellett - elsősorban a relatív jövedelmi mobilitás objektív és szubjektív mutatóinak az újraelosztás iránti igényre gyakorolt hatását elemezzük a 2000-2002-es időintervallumban, mely időszakban rendkívül magas volt a reáljövedelmek növekedési üteme. Tapasztalataink szerint az újraelosztáshoz való viszonyt nem annyira a tényleges anyagi helyzet, hanem az anyagi ranglétrán elfoglalt pozíció szubjektív megítélése befolyásolja. 2002-ben a magyar társadalom jelentős többsége a középnél lejjebb pozícionálta magát, ami a redisztribúció magas támogatottságának egyik magyarázata lehet. Várakozásainkkal ellentétben a nagy mértékű felfelé irányuló mobilitást érzékelők hívei a szegények irányába történő redisztribúciónak. Viszont hipotézisünknek megfelelően az életükkel elégedetlenek az átlagnál sokkal inkább újraelosztás pártiak. Egyértelműen megállapíthatjuk, hogy minél inkább tart valaki munkájának elvesztésétől, annál inkább pártolja a redisztribúciót, a bizonytalansággal kapcsolatos negatív attitűd elsősorban a munkanélküliségtől való félelemben nyilvánul meg. A jelennel és a jövővel kapcsolatban leginkább bizonytalanok a leginkább frusztráltak, egyben a gazdagokkal szembeni ellenérzések is náluk a legerősebbek, és szintén ők azok, akik gyermekeik sorsának jobbrafordulását elsősorban az államtól várják. Gazdaságpolitikai következtetésünk, hogy az újraelosztás iránti igény csökkentése elsősorban a munkaerőpiaci bizonytalanság csökkentésével és nem a jövedelmek közvetlen emelésével érhető el.