Bevezető

Ez a történet bizonyos értelemben az emberek fajáról szól, még akkor is ha nem az emberekről szól. Azt meséljük el ugyanis Neked, Tisztelt Olvasó, miként alakult ki a tündérek faja. Mindazonáltal ne gondolj holmi varázslásokra képes, légies lényekre a tündér-szót olvasván! Mert bár sok- sok évvel azután hogy az e regényben említett események lezajlottak, a tündérek valóban megtanultak varázsolni, de e regény idejében ez még egyáltalán nem volt jellemző sajátosságuk. Hogy is lehettek volna képesek szerencsétlenek efféle csodára - ha még beszélni sem tudtak!

E regény tehát a tündérekről szól, de a továbbiakban azt a szót hogy tündér, nem is említjük meg. Ehelyett embereknek nevezzük őket. Ennek pedig két oka is van: az egyik az, hogy ők, a tündérek teljes mértékben antropomorfak, tehát épp úgy néznek ki mint az emberek, vagy legalábbis mint az emberek némelyike, vagy esetleg mint az ősemberek. Mindenesetre biztosíthatlak róla Tisztelt Olvasó, hogy ha egy efféle ősi tündérrel találkoznál össze, habozás nélkül azt mondanád róla, hogy ez egy ember! A másik ok amiért jogos hogy e regényben embernek neveztessenek, az az, hogy sok-sok milliárd évvel később belőlük alakultak ki az emberek, azok az emberek, akik mi is vagyunk, az ember ugyanis nem más, mint elkorcsosodott tündér...

Lássuk tehát a történetet!