Előszó (részlet)

A Tanulmányok az 1200 körüli évtizedek magyarországi művészetéről című sorozat első két kötete három művészettörténeti tanulmányt tartalmaz. Közülük kettő egy-egy templomrom művészetével foglalkozik, azok építészeti maradványait és épületszobrászati részleteit egyaránt tárgyalja, míg a harmadik témája kizárólag épületszobrászati vonatkozású. A tárgyalt emlékeket a szakirodalom mint egymáshoz közeli időben létrejötteket kezeli, és köztük kapcsolatokat tételez fel.

A három tanulmány közül elsőként a jelen kötetével, az aracsi templomromról szólóval foglalkoztam. Később írtam az aracsi kőfaragók tanultságának az eredetére vonatkozó tanulmányaimat összefoglaló munkát, amely az esztergomi antikizáló fejezetplasztika kompozíciós megoldásait és azok rokonait tárgyalja, valamint a vértesszentkereszti romról szóló írást, amelynek a kutatását az Aracson megfigyelt építészeti megoldások előképeinek a vizsgálata indította el.

Az aracsi templomrom című tanulmány eredeti változata Tóth Sándor vezetésével írt szakdolgozatnak készült, amelyet a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem Művészettörténeti Tanszékén 1997-ben védtem meg. Kutatásaim eredményeinek publikálásával, illetve konferenciákon való előadásával többször foglalkoztam. A szakdolgozat rövidített változatban A középkori Dél-Alföld és Szer című tanulmánykötetben jelent meg 2000-ben. Ez szakmabeliek szűk körében terjesztett könyv, a tudomány iránt tágabb összefüggésekben érdeklődők, még magával a templomrommal foglalkozók előtt is, észrevétlen maradt. Részben ezt felismerve vállalkoztam a megjelent szöveg újbóli elővételére, és egy újabb publikáció számára való átdolgozására. Ennek az eredményeként most egyrészt a szakdolgozatnak olyan részei kerülnek közlésre, amelyek a tanulmánykötetben terjedelmi okok miatt nem jelenhettek meg, másrészt néhány újabb megállapítással jelentkezem.

Az aracsi templom művészetének összefüggéseit kutató kérdéseket nemcsak a korabeli emlékanyagnak a háborúk és más pusztítások által megtizedelt volta, hanem a korunkra fennmaradt emlékek tudományos feldolgozatlanságának vagy értékelésének az elégtelensége, illetve elavultsága miatt sem lehet maradéktalanul megválaszolni. Amíg az elpusztult emlékekre vonatkozó tárgyi ismeretek esetleg egy-egy szerencsés ásatástól és az eredmények publikációjától, vagyis a régészet oldaláról várhatók, addig a művészettörténeti irodalom említett hiányosságainak a pótlásához, a felmerülő új problémák megoldásához a sorozat következő kötetében szolgáltatok adalékokat. Ezek közlését az aracsi templom tanulmányozásához, értékeléséhez, illetve az általam felvázolt értékelési lehetőségek jobb megértéséhez is szükségesnek tartom.

A sorozat második kötetének esztergomi tanulmányát a királyi palota Szent István Termének füzérdíszes fejezete köré szerveztem. A darabra, annak ellenére, hogy az Árpád-kori Magyarország egyik legismertebb faragványa, csak néhány szakirodalmi észrevétel vonatkozik. A fejezet és a további esztergomi antikizáló faragványok már a szakdolgozat írásakor felkeltették a figyelmemet, de komolyabb kutatásukra csak az 1997-ben, Marosi Ernő felügyeletével megkezdett PhD tanulmányaim keretében került sor. Munkám a 2003-ban befejezett és a következő évben megvédett Magyarországi növénydíszes fejezetfaragványok az 1200 körüli évtizedekben, valamint kompozíciós összefüggések és stílusrétegek az esztergomi és a pilisszentkereszti művészeti körökben című doktori disszertációm megfogalmazása előtt született, de a jelenlegi formáját a disszertációra való hivatkozásokkal és a 2004-es kutatásaim eredményeivel vagy az azokra való utalásokkal kiegészítve nyerte el. A 2004-es kutatásaim, amelyeket Eötvös-ösztöndíjasként a fiesolei European University Institute vendégkutatójaként Firenzében és Modenában végeztem, az esztergomi antikizáló faragványok modenai kapcsolataival foglalkoztak, eredményeiben kiteljesítve és megerősítve a disszertációm vonatkozó téziseit, illetve kiteljesítve azt a vizsgálatot, amelynek első eredményeiről még 1998-ban, a Kilátóban adtam hírt.

A Csák nemzetség vértesszentkereszti monostorával foglalkozó tanulmány építészettörténeti vonatkozású része 2001-ben készült. Megfigyeléseimet, amelyekre az ásató régész publikációit felhasználva és a helyszínen elvégezhető megfigyelések alapján tettem szert, ugyanebben az évben egy rövid írás formájában, a Paradisum plantavit című pannonhalmi kiállítás kötetében ismertettem. A tanulmánynak a fejezetfaragványokat és azok összefüggéseit tárgyaló részei - amint azt a témának a növénydíszes fejezetekre való korlátozása jelzi - a disszertációm számára készültek.

[...]

Raffay Endre