Utószó (részlet)

Ez a könyv, sorrendben hatodik folklorisztikai tanulmánykötetem, tizenegy dolgozatot tartalmaz; többségének témája a magyar szövegfolklórhoz kapcsolódik, néhány dolgozat magyar vonatkozású délszláv szövegfolklórt tárgyal. Valamennyi itt közzétett tanulmány a legutóbbi pár évben írott dolgozatokból készült válogatás, tehát legfrissebb kutatásaimba és elemzéseimbe nyújt betekintést. E vizsgálatok nagyobb csoportja a népi prózaepika kérdéseihez, kisebb része pedig a verses népköltészethez, illetve az epikus mű- és közköltészethez kapcsolódik.

Az első hat tanulmány a magyar (és délszláv) orális mondai hagyomány kevéssé vagy egyáltalán nem vizsgált kérdéseivel foglalkozik: az első számúban a dualisztikus világteremtésről szóló magyar és délszláv néphagyomány vizsgálatát és újabban felbukkant epikumait tekintem át; a másodikban először kerül vizsgálatra az öregek kényszerű megöléséről szóló mondai tradíció (gerontoktónia) eddig ismert három magyar epikuma, összefüggéseinek nemzetközi vonatkozásaival együtt, az egyik szöveg ez idáig ismeretlen volt a magyar folklorisztikában; a harmadikban az Ibikosz darvai prózaepikai szövegtípus magyar változatainak egyik csoportját ("ballangós változatok") tárgyalom újabb délvidéki magyar és délszláv fitonímiai adatok, valamint egy eddig ismeretlen szerb nyelvű változat fényében; a negyedik tanulmány először összegzi a Magyar Szent Korona ferde keresztjéről megismerhető mondaszerű hagyományt és a közvélekedés vonatkozó adatait; az ötödik dolgozatban két délszláv népi epikum alapján a Mátyás-hagyomány nemzetközi vonatkozásainak újabb kutatásába kínálok betekintést (a két szöveg ez idáig ismeretlen volt a magyar kutatásban); a hatodik tanulmány Kossuth és Kossuthné szabadságharc utáni meneküléséhez kapcsolódó szerb mondaszerű hagyomány első összefoglaló magyar áttekintése; a hetedik szöveg tulajdonképpen átmenetnek tekinthető a verses népköltészet kérdéseinek kutatása felé: a harangok beszéde (szava) népi értelmezésének szövegszerű példáival egy újabban felfutó folklorisztikai kutatási terület komparatisztikai vizsgálatának lehetőségére kínál példát. A dolgozatban idézett délvidéki magyar, szerb és német szövegváltozatok, továbbá elfelejtett vagy eddig észre nem vett magyar variánsok a kérdéskör eredményekkel kecsegtető további kutatására ösztönözhetnek.

A második tanulmánysorozat a verses nép-, mű- és közköltészet néhány vonatkozását érinti: az első tanulmány gazdag történeti népköltészeti példatár alapján a (kis)kert és tulipán jelképi funkcióját elemzi a magyar népi lírában, valamint néhány balladaszövegben és játékdalban; a második tanulmányban a Zrínyiász egyik helyének jelentése után nyomozva ugyancsak a magyar népköltészet működő jelrendszere kínálja a lehetséges megoldást; a harmadik elemzés a szigetvári hős Zrínyi Miklóssal kapcsolatos: epikus hősként való felbukkanásait tárgyalja a délszláv verses epikában, ugyanakkor a magyar kutatás számára eddig ismeretlen nyugat-magyarországi (a 19. században feljegyzett) horvát históriás ének elemzését és első teljes magyar fordítását adja; a záró tanulmány a magyar kutatás számára ugyancsak ismeretlen (kéziratban maradt), nyugat-magyarországi horvát epikus éneket tárgyal, melynek tárgya II. Rákóczi Ferenc fogsága és szökése. A tanulmányt az ének első és teljes magyar fordítása követi.

A tanulmányok megírásának, esetleges tanácskozási elhangzásának és megjelenésének adatairól a kötet megfelelő fejezete tájékoztat. Ugyanebben a fejezetben adom a kérdéskörrel kapcsolatos újabb adatokat is, amelyek tudomásomra jutottak vagy valamilyen formában gazdagíthatják a problémával kapcsolatos képünket. Ezekben a pótlásokban és kiegészítésekben olyan további adatok is szerepelnek, amelyek nóvumnak számítanak a magyar kutatásban: új vagy ismeretlen változatok, kiegészítő vonatkozások, további irodalom. Az olvasó tehát a vizsgálat tárgyává tett kérdésekről csak a tanulmányszövegek és a pótlások és kiegészítések együttes áttanulmányozásával kaphat áttekintő képet.

[...]