Előszó

A gyógynövények már ősidőktől fogva nagy becsben álltak az embereknél. Hozzájuk folyamodtak elődeink elsősorban betegségeik kezelésénél és gyógyításánál. Sajnos, hogy alkalmazásukat lassanként mindinkább mellőzni kezdték és hogy nem kevés közülük úgyszólván teljesen feledésbe ment. Hogy ez mennyire sajnálatos, ez éppen most kirívóan feltűnik a japán-kínai harcterekről egyre sűrűbben érkező híradásokból. Álljon itt csak a "Nemzeti Ujság" 1938 jan. 27-én "Növényorvosok Kínában" cím alatt közölt értesítése.

"Az ősi Kína különös és csodálatos füvei sokkal több emberéletet mentettek meg a háborúban sebesült kínai katonák köréből, mint a művelt Nyugat tudományos orvosszerei és sebészeti vívmányai. Ezt Kínában működő szakemberek, orvosok, ápolónők állapítják meg. Valamennyien szinte csodálatos gyógyulási eredményekről küldenek jelentéseket azzal, hogy ezeket az eredményeket a kínai gyógyfűdoktorok növényekből főzött háziszerekkel érik el olyan esetekben, amikor a modern sebészet csak amputálással tudta volna megmenteni a sebesült életét.

Kínában több mint százezer növénydoktor működik. Ezek a sebeket titkos és titkolt összetételű kenőcsökkel gyógyítják és még a dum-dum golyókat is növényszerek alkalmazásával szedik ki a sebesültek testéből. A növényi szerek használata csaknem kizárja a vérmérgezés lehetőségét és e mellett a gyógyulás is gyors és biztos. Még az európai orvosok is elismerik, hogy a gyógyulási statisztika a kínai orvosoknak kedvez."

Ha most megfontoljuk, hogy ez a lesújtó eredmény a Nyugat orvostudományának büszkeségével, a sebészettel megtörténhetett, miféle eredménnyel kellene számolni, ha a Nyugat orvostudományának mankónjáró, hályogos szemű belgyógyászata volna kénytelen a kínai növénydoktorokkal versenyezni?

Azért nagyon örvendetes, hogy már Kneipp fellépése óta egyre több orvos újra és mindinkább kezd a növénytherápia régi, évszázados és évezredes tapasztalatok által megalapozott utaira visszatérni, a gyógykezelésben a gyógynövényeknek az őket megillető fontosságot és rendkívül értékes hatását megbecsülni és a szerint használatukat alkalmazni és terjeszteni.

Azért én is csak azt kívánom, hogy e kis, lehetőleg összevont ismertetésemet a jó Isten áldása kísérje és sok szenvedő embernek segítségére legyen egészségük visszaszerzésében, vagy legalább is szenvedéseik enyhítésére. Hiszen szenvedőnél már ez is a jó Isten nagy jótéteménye.

Kalocsa, Kollégium, 1938 húsvét napján.

A szerző.