CÍMLAP
|
TARTALOM, UTÓSZÓ |
Tartalom
Kétség
Csak nézz rám
Szívem fáj halódva
Ellentétek
Ellentétek-átírt
Szerelem éled
Szürkület
Féltékeny vagyok
Ma is
Te vagy a csoda
Ha most kérdeznéd
Ezerszer
Reggeli emlék
Érints meg
Álomvilág
Szeretet
Vágy zenéje
Tegnapi csókod íze
Lelkem átölel
Merengő
Gyere Kedves
Elválás
Mi a szerelem
Kezem
Kavargás
Reggel csodája
Merengek
Az élet
Akkor is
Vigyél magaddal
Remény
Hallgatom a csendet
Nemrég
Mikor reggel
Utószó
Immáron ötvenegy éves vagyok. A vers mindig megérintett. Nem a forma, a szótagok, hanem az érzések fogtak meg. A vers zenéjénél szerintem nem fejezhet ki semmi szebben fájdalmat, boldogságot, vágyat. Ha éppen kezembe került a papír, írogattam is, de ötven év alatt nem született annyi vers, mint most az utóbbi pár hónapban.
Egyszer lányom iskolafüzetébe az alábbi meghatározást találtam ki a versről:
"A vers a nemzet nyelvének gyöngyszeme, melyet szépség és fájdalom növeszt." Így érzem ma is, hogy igaz ez a meghatározás.
A verseimet szeretem. A formai, technikai megvalósítás nem tökéletes, de az érzéseimet remélem kifejezik.
Helen Bereg