CÍMLAP
|
TARTALOM, FÜLSZÖVEG |
Tartalom
Első fejezet
Utolsó szabad napok párizsban
Második fejezet
Perigueux-i karantén
Harmadik fejezet
A szigetbörtön
Negyedik fejezet
A 6-os lakói
Ötödik fejezet
Az első temetés
Hatodik fejezet
Karácsonyest Noirmoutier-ban
Hetedik fejezet
Az új adminisztrátor uralma
Nyolcadik fejezet
Tavasz
Kilencedik fejezet
Nyári idillek
Tizedik fejezet
Foglyok kutyája
Tizenegyedik fejezet
Börtön a börtönben
Tizenkettedik fejezet
1915 karácsony hava
Tizenharmadik fejezet
A gyászhír
Tizennegyedik fejezet
A menekülés útjai
Tizenötödik fejezet
Utolsó hónapok Noirmoutier-ben
Tizenhatodik fejezet
Az ile d'yeu-i citadella
Tizenhetedik fejezet
A "fekete barát"
Tizennyolcadik fejezet
A kulisszák mögül
Tizenkilencedik fejezet
Egyszerű örömök
Huszadik fejezet
Fenyegető örvények
Huszonegyedik fejezet
Páriák lázadása
Huszonkettedik fejezet
Az összeomlás
Huszonharmadik fejezet
Haláltánc Ile d'Yeu-n
Huszonnegyedik fejezet
Koporsók vére
Huszonötödik fejezet
A szabadulás híre
Fülszöveg
Az írót az I. világháború kitörése Franciaországban érte, s ellenséges állam honpolgáraként társaival együtt öt évig gyötrődött különböző francia internálótáborokban. Nagy regényekre emlékeztető ellenállhatatlan sodrású "feljegyzéseiben" rendkívüli egyszerűséggel és erővel idézi fel a nacionalista gyűlölködésnek kiszolgáltatott internáltak szenvedéseit, a rabok erőszakosan beszűkített elveszejtő és félelmetes infenóvá torzuló világát. Egyedüli iránytűje, mentsége és menedéke a megértő humanizmus az óvja meg őt minden durva elfogultságtól, általánosítástól, s ez teszi lehetővé hogy rabtartóinak egyik-másikában meglássa az embert, s hogy ne a francia népből, kultúrából ábránduljon ki, hanem a polgári demokráciának álcázott imperializmusból. Rabságának második felében egyre világosabban látja, hogy a háború céltalan vérontása kizárólag imperialista érdekeket szolgál, s bár emberileg érthető, szubjektív sértettsége miatt nem tud teljesen kivülálló józansággal, határozottan állást foglalni a háborús felek igazságának, igazságtalanságának kérdésében, magát a vérontást embertelennek, jogosulatlannak tartja.