Előszó (részlet)

[...]

Az íráskényszer tudvalevőleg súlyos betegség. Akit megfertőzött, nem képes kilábalni belőle. Sokáig hittem, hogy engem immúnissá tettek ellene a kommunista sajtókörülmények, és ezt életpályám igazolni látszott. Amíg túl életem delén, egy röpke három órás repülőúttal, egyszerre csak kívül találtam magam "a reálisan létező szocializmus" osztályharcos világán. Huszonöt éves (és huszonöt éven át szégyellt) újságírói gyakorlattal a hátam mögött (Isten bocsássa meg nekem, meg kellett élnem valamiből), az írás így lett nyíltan vállalt, belső szükségletem.

Amit azóta írtam a világról, amelyben felnőttem, éltem, és megöregedtem, szenvedélyes szándékossággal írtan szájkosár nélkül, lett légyen az akár egy sírbeszéddel is felérő esszé, a történelmi Erdély végnapjairól, ahogyan én megéltem azokat, akár elbeszélésféleségek a férfi-nő kapcsolatok nem mindig épületes oldalairól. Köszönöm a Magyar Elektronikus Könyvtárnak, hogy lehetőséget teremtett rá publikálnom közülük, remélhetőleg, a legjobbakat a "Volt Egyszer egy XX. Század", mondjam így, "két és fél" kötetében. Ám felületességemből kifolyólag, imitt, amott, sajnos csiszolatlanul. Az első kötet közzétételekor nem számoltam vele, hogy még folytatása lehetne szépprózai részének, amelynek alapja néhány már jó tizenöt éves kézirat volt. Amikor az Alkonnyal, és a Délibábokkal mégis lett folytatása, már csak utólag volt lehetőségem úgy átfésülni, hogy a három végül is egységes egészet alkosson. Így született meg az Innen az Óperencián.

A Variációkból ebben a formájában se lett regény. Megmaradt annak, ami korábban is volt, lazán összefüggő elbeszélések egyvelegének egy soha el nem készülő kulcsregényből. De kapocs közöttük a férfi, akinek neve változó, körülményei és életpályája esetleges (félreértés ne essék: nem fedik az enyémet), és legyen bár egyszer Hoffmann Irzsi, máskor Braun Róbert, vagy - vezetéknév nélkül - egyszerűen csak Ádám, mégis mindig ugyanaz, mert az én gondolataimat gondolja. És nem kevésbé kapocs a nő, aki Erika egy fantázia Csehszlovákiában, hogy aztán Trudi legyen egy képzeletbeli Salzburgban. S nagyon nagy valószínűséggel állítható, hogy ha ő nem létezett volna, ez a kötet se léteznék, mert az ő kedvéért íródott.

[...]