Előszó

A régi magyar irodalom jelentős része latin nyelvű, vagy szorosan kapcsolódik az ókori és a későbbi európai neolatin irodalomhoz. A reneszánszban lényegesen megújulva, a barokk végéig az irodalmi műveltség meghatározó formaképző, irodalomelméleti rendszere főként a latin nyelvű retorikai-poétikai művekben jelenik meg. A retorikai rendszereknek meghatározó szerepük volt e korszakok kánonképző tényezői között. Kellő színvonalú ismeretük nélkül az irodalom jelenségei, folyamatai, művei nem, vagy nem eléggé érthetőek. Ennek tudása, ismerete - különböző kedvezőtlen okok miatt - az utóbbi négy-öt évtized hazai irodalomtörténeti-irodalomelméleti műveltségében ijesztően lecsökkent. Ugyanakkor a nyugat-európai irodalomtudományi gondolkodás már évtizedek óta nagy erőfeszítéseket tesz az irodalomértés eme feltétele restaurációjára. (Egyetemi tanszékek, intézetek, konferenciák, önálló kötetek, folyóiratok, bibliográfiák sokasága halmozta föl e tudást.) E fél évszázada folyó európai retorikatörténeti kutatások hatalmas szintézise az 1992-től folyamatosan megjelenő Historisches Wörterbuch der Rhetorik, Gert Ueding szerkesztésében. Jelen antológiánk elkészítése során - sokszor szűkös lehetőségeink között - igyekeztünk minél inkább fölhasználni e hatalmas nyugat-európai kutatási tapasztalatot, tudományelméleti konzekvenciáit azonban mi is antológiánk alapvető szempontjaként érvényesítettük, és a retorikát a filozófia (teológia) mellett az európai kultúrtörténet legfontosabb, legdifferenciáltabb és legnagyobb hatású képzési rendszerének tekintettük. A latinul nem olvasók számára ez a retorikai irodalom magyar nyelven hozzáférhetetlen. Legfontosabb műveinek csak korabeli (vagyis XVI-XVII. századi) - a legnagyobb tudományos gyűjteményekben, könyvtárakban hozzáférhető - kiadása van eredeti nyelven. Az egyre erősödő szakmai érdeklődés égetően fontossá teszi ezen retorikai műveltség alapműveinek - vagy legalábbis fontos részleteiknek - magyar nyelven való közreadását. Ez a fölismerés és igény ösztönzött bennünket antológiánk elkészítésére, amely válogatást ad közre (először magyar nyelven) a reformáció korának (amely egybeesik a reneszánsz-későreneszánsz-manierizmus korszakával) elméleti retorikai irodalmából. A válogatás szempontjai - a lehetőség szerint minél teljesebben - érvényesítették a retorikai rendszerekben kifejeződő antropológiai modell és szövegelméleti rendszer egyensúlyában és elmozdulásában bekövetkező változások sajátosságait. (Antológiánk esetében ezen antropológiai modell meghatározója nagyjából - Melanchthontól Buzinkai Mihályig - a reformáció volt.) E korszakon belül alapvetően és legnagyobb számban a Nyugat-Európában megjelent retorikai műveket forgatták itthon, amelyeket a külföldön peregrinálók hoztak magukkal haza, vagy korabeli intézmények, magánszemélyek vásároltak-szereztek be könyvtáraik számára. A kötet a Magyarországon használatos külföldi és a hazai megjelentetése retorikai irodalom műveinek szövegeiből ad közre válogatást.

Imre Mihály