Előszó (részlet)

[...]

A kronológia a történeti segédtudományok egyik legismertebbike, s egyben legfontosabbika. Az egymás mellett élő különböző naptári rendszerekkel, kronológiai fogalmakkal a hétköznapi életben is nap mint nap találkozhatunk. A történeti forrásokkal foglalkozó kutató számára pedig nyilvánvaló, hogy kutatásának döntő eleme a források korának, lehetőség szerint minél pontosabb meghatározása. A magyar történelemre vonatkozó írott források is a legkülönbözőbb időszámítási rendszereket alkalmazzák. A kutatónak ismerni kell a középkori Európa keresztény időszámításának egymástól számos elemében különböző típusait. Nem nélkülözhető a hódoltság korában használt mohamedán, és a sok évszázadon keresztül a keresztény időszámítás mellett alkalmazott zsidó időszámítási rendszer ismerete sem. Ugyanígy nem mellőzhető a római naptár elemeinek, vagy éppen a francia forradalom új időszámításának ismerete.

Szentpétery Imrének most újra, összevont formában kiadott két munkája, az 1912-ben megjelent Oklevéltani naptár és az 1923-ban közzétett Chronologia a speciális hazai igényeket igyekezett kielégíteni. Nem vállalkozott az egykor létezett valamennyi időszámítási és naptári rendszer részletes ismertetésére, ezt nem is tekintette feladatának. Ő elsősorban a magyar okleveles gyakorlatban előforduló időszámítási rendszereket és fogalmakat dolgozza fel, de kitekint az újkori időszámítás főbb változásaira is. Chronologiá-ja szabatos, rövid összefoglalása a közép- és újkori európai időszámítás történetének, majd az év, a hónap, a hét és a napszámítás, illetve datálás valamennyi elemének. A rövid összefoglalás mellé kitűnő segítséget nyújtanak az oklevéltani naptárban közölt táblázatok, s ez messzemenően indokolja e két munka mostani együttes, tömörített kiadását. Az Oklevéltani naptár használhatóságát bizonyította 1974-es korábbi reprint kiadása, melynek köteteit azonnal elkapkodták, s a munka a kutatók és az egyetemi hallgatók körében változatlanul keresett kézikönyv. A jelen, összevont kiadásból kihagytuk a naptár bevezető fejezeteit, hiszen az ott leírtak jóval részletesebben szerepelnek a Chronologiában.

Úgy véljük, hogy e kronológiai segédkönyv kiadása napjainkban talán még fontosabb, mint korábban, akár első megjelenése idején. Az utóbbi fél évszázad óriási változásai, a műveltségeszmény módosulása, a középiskolai oktatás átalakulása következtében egy egész generáció nőtt fel úgy, hogy a korábban majdnem mindenki által ismert fogalmak jelentését nem tudja, tartalmát nem érti. Így lesz ismeretlen sokak számára a római naptár idusa, vagy a keresztény időszámítás olyan fogalmai, mint a Nagyböjt, az Advent, vagy a húshagyó kedd, hogy csak magyar elnevezéseket említsünk. Szentpétery naptárában tehát mintegy hiánypótlóan fontos rész a szerző hagyatéka alapján jelentősen bővített, s "egyházi ünnepek és egyéb időjelölő kifejezések" jegyzékét és időrendi magyarázatát tartalmazó fejezet. A naptár végén található 35 táblázat a középkori dátumok feloldásában nyújt nélkülözhetetlen segítséget.

[...]

Szentpétery munkájából tájékozódhatunk a speciálisan magyar időszámítási elemekről, így a hónapok és a legismertebb ünnepek magyar elnevezéséről. Viszonylag kevesebbet foglalkozik az eredeti mű a keleti, a török és a zsidó időszámítás elemeivel, de a szerző hagyatéka alapján, illetve Raj Tamás segítségével ezt pótolni tudtuk. (Megtaláljuk viszont a magyar királyok és a 896 utáni római pápák epochális napjainak felsorolását, vagyis a tényleges uralkodásuk megkezdésének dátumát.)

Szentpétery még életében készült oklevéltani naptára új, bővített változatának kiadására. E munka kéziratban maradt. A jelen kiadásban arra törekedett a szerkesztő, hogy Szentpétery Imre kéziratos bővítéseivel kiegészítse az első kiadást, s így még használhatóbb kronológiai kézikönyv kerüljön az olvasók kezébe. Ennek megfelelően egészült ki a magyar királyok és a római pápák epoehalis napjait felsoroló lista, valamint a 35 naptár.

A mostani kiadás Szentpétery Imre bővítési tervén kívül is tartalmaz újabb elemeket, ilyen pl. a legfontosabb közép- és újkori magyar világi és egyházi méltóságok archontológiájának jegyzéke. Szentpétery maga is készült ilyen névsoroknak a bővített oklevéltani naptárban való kiadására, de ő csak a nádorok és az országbírók 1205-1500 közötti archontológiáját készítette el. E kézirat pontosításra és időbeli kiegészítésre szorult, hiszen célszerű volt, hogy a legfőbb feudális méltóságok betöltőinek nevét a kezdetektől egészen a XIX. század utolsó harmadáig, a polgári korszakig megadjuk. Hasonlóan fontosnak látszott, hogy a fenti két tisztségen kívül az esztergomi érsekek, az erdélyi vajdák, fejedelmek, majd gubernátorok és a horvát-szlavón, dalmát bánok jegyzékét is közöljük. A névsorok összeállításánál arra törekedtünk, hogy ne csak a tisztséget teljes joggal viseltek nevét közöljük, hanem olyan időrendi felsorolást adjunk, amelyben azok is szerepelnek, akik bizonyos időben az adott méltóság jogkörét csak részben gyakorolták, azaz helyettesek voltak. Így szerepelnek a névsorban pl. a királyi helytartók, nádori helytartók és az esztergomi apostoli adminisztrátorok.

[...]

A mostani kiadás remélhetően egy igen fontos területen elégíti ki a történelem segédtudományai iránt napjainkban mutatkozó élénk érdeklődést, és jól használható kézikönyvet ad azok kezébe, akiket érdekel az időszámítás hazai fejlődésének története, vagy akik eredeti történeti források felhasználásához, közép- és újkori dátumok feloldásához várnak segítséget.