A mikor a Széchényi-Országos-Könyvtár megalapításának százados évfordulója alkalmából megírtam a könyvtár létrejöttének történetét, nem lebegett szemeim előtt más czél, mint hogy a Szechényi-Országos-Könyvtár közlönye, a szerkesztésemben megjelenő Magyar Könyvszemle, szintén megjelölje hasábjain, valamely idő és alkalomszerű közleménynyel, a nevezetes időpont elkövetkezését. Munka közben azután oly sajátságos, részben teljesen ismeretlen, részben rég feledésbe ment események bontakoztak ki előttem a múlt idők ködéből, telve lélekemelő, tanulságos részletekkel, a melyek nem csak az intézet multját, hanem azt a hatalmas erőfeszítést is éles, jellemző világításba helyezik, a melyet a XIX. század első évtizedeiben apáink a nemzeti szellem erőinek felszabadítása, a nemzeti művelődés feltételeinek megteremtése érdekében kifejtettek, hogy a munka folytatására határoztam el magamat.

Hazánk eme legelső kulturális intézete, a nemzeti művelődés ezen leggazdagabb forrása iránt való s munkára sarkaló érdeklődésemen kívül azonban még más valami is ösztönzött az események fonalának tovább szövésére: az a törekvés, hogy a halhatatlan emlékű alapító kimeríthetetlen áldozatkészségét, önzetlen buzgalmát, lelkes fáradozását, az általa létesített könyvtár érdekében, ha nem is a kellő, megérdemelt méltánylással, legalább a tőlem telhető legnagyobb hűséggel állítsam a végtelen hálára kötelezett késői nemzedék szemei elé.

Úgy érzem, ez annál inkább kötelességem volt, mert magam is a nagynevű alapító által kikötött és utódjai által gyakorolt kijelölési jognak köszönöm a Széchényi-Országos-Könyvtár nyomtatványi osztálya élén elfoglalt állásomat.

Budapest 1905. január 15-én.

Kollányi Ferenc