Bevezetés

Dobsina városa a bánya- és vasiparnak köszöni eredetét, kora felvirágzását, megalapított hirét és régi gazdagságát, de viszont ezen őstermelés virágzásától függ jövője is, - épen azért e népes város lakossága közt immár otthonossá vált s jelenleg napról-napra növekvő szegénység és nyomor szülő oka csupán ezen őstermelés és ipar hanyatlásában és pangásában rejlik.

Tartózkodás nélkűl kimondom, hogy szegénység és nyomor áll előttünk... a hamu alatt van még élő parázs, ha szítjuk a tüzet és fával istápoljuk: fellobban ujból és lesz hol megmelegednünk; de ha sorsára hagyjuk, menthetetlenűl és örökre kialszik! Igen, ha a kormány a lét és nem lét közt tengő itteni bánya- és vasipar érdekében nem tesz valamit, ez a mult romjai alatt elvész, magával rántja a kézipart, a kereskedelmet, a csak más segédforrásokból vett áldozatokkal üzhető földmívelést és marhatenyészést, egy város és 6000-nyi lakossága elpusztúl, a terméketlen talaj is parlagon marad és a magas kincstár egy tőkétől esik el, mely neki évenként több mint 50,000 frtot jövedelmezett!

Ily meggyőződésre jutottam jelen kutatásaim végén. Vajha valaki megczáfolna, mit nem hiszek! Vajha alábbi közleményem másoknál is, kivált döntő körökben, hasonló meggyőződést keltene, mit remélek.

Dobsina város lakossága a hazafiság és áldozatkészség tekintetében soha kifogás alá nem esett, sőt ellenkezőleg, minden nemzeti mozgalomban tevékeny részt vett és ma holnap már azon szemrehányás sem éri, hogy német ajkú, mert feltünő módon magyarosodik. Kár volna e város lakosait, kik évszázadok óta a magyar hazának hű fiai, pusztúlni hagyni és kár volna tétlenűl nézni, mint hagyják ott a talajt, melyen többé meg nem élhetnek! Vagy csakugyan mostoha anya a hon és Amerikába üzi fiait?

Jelen monographia a dobsiani levéltárban őrzött okmányok, periratok, bérkönyvek, a városi tanács- és bányabirósági jegyzőkönyvek, a helybeli anyakönyvek és más hiteles források alapján készült, tehát kétségbevonhatlan tényeken alapúl, melyek leirásánál minden bölcselkedő következés mellőzve lett. Facta loquuntur.

A bányászat és kohászat régi és jelen állapotának ecsetelése után áttérek a kérdés jogtörténeti részére, megemlékezvén az egykor uralkodott szokásokról, szabályzatokról és intézményekről, nem mulasztván el a maga helyén elősorolni azt, mi az őstermelés ez ágára jótékony vagy káros befolyással volt. Kiegészíti tanúlmányomat egy függelék, mely a forrásokból mutatványokat tartalmaz.

És most rajta. Szerencse fel!