138. Faust

Nem tudjuk, Somogyi igazgatónak vagy a nagyváradi közönségnek gratuláljunk-e inkább a tegnapi előadáshoz, de azt tudjuk, hogy mindkettőjüknek részvétünket kell kifejeznünk ahhoz, hogy Székely Irén maholnap itthagyja a mi kis színpadunkat.

Ő volt a tegnapi fényes siker hősnője; az opera az ő valódi eleme, amelyben istenadta gyönyörű hangja és komoly, nemes, művészi lénye valóban érvényesül. Itt bontja ki tehetsége szárnyait, és repül az igazi művészet szféráiba, s a hallgatót is, meg a nézőt is viszi magával ellenállhatatlanul.

Leonóra, Stella és Olimpia, Nedda Santuzza, Coralie, Carmen, Rechna, Sulamith, Margaréta és hasonló szerepek az ő világa, s igazán sajnáljuk e kiváló művésznőt, amikor San Toyban a kikapóst kell táncolnia.

Margarétája természetszerűleg csodaszép alakítás volt, amelyben egyenlő fényességgel ragyogtatta ének- és játékművészetét.

Így képzelhette el Gounod mester a Goethe Margarétáját, csupa poézis volt, szőke szendeség és szívhez szóló dal. Ahogy megjelent a tiszta Margaréta, aki hiszi, amit mond, hogy ő sem nem szép, sem nem kisasszony… és nem fogadja el a „büszke és mégis oly nyájas” úri lovag karját, ahogy az örök asszony hiúságával gyönyörködik a tükörben és az ékszerben, ahogy mint vergődő megbűvölt madárka a virág szirmaitól kérdezi: „szeret, nem szeret”, ahogy megejtve, elbukva, fivére holttesténél jajong, és a templom hideg kövére fekteti lázas homlokát, ahogy végre a börtön sötét, halálos éjében hattyúdalként elzokogja a letűnt verőfényes szerelem tavaszát, mindez csodás művészet volt, igaz és szép együtt, ami különben egyet jelent, ez maga a művészet.

És mindehhez az a gyönyörű hang, egyaránt megkapó és magával ragadó e remek dalmű minden részletében, csupa tudás és kifejező erő.

A közönség őszinte elismeréssel és szeretettel adózott óriási sikerének, s még a vasfüggönyt is újra felhúzatta az utolsó felvonás után, hogy még egyszer üdvözölje kedvencét.

Mellette dicséret illeti meg Pintért, aki úgy énekével, mint játékával, valamint rendezésével legszebb sikereinek egyikét aratta.

Hunfy szépen énekelt, de pianói néhol túlságosan gyöngédek[!] voltak, csinos volt és jól énekelt Lányi Edit, megérdemelt tapsokat aratott Perényi.

A zene és énekkar derekasan működött, amiért Müllert, a kitűnő karmestert illeti őszinte dicséret.

Zsúfolt ház volt.

NN 1901. november 30.

Jegyzetek

138. Faust. NN 1901. nov. 30. 5. – Színház

A Székely Irénről ebben a kritikában mondottak nagyjából megegyeznek azzal, amit Ady a róla szóló cikkben (okt. 26.) már elmondott, hogy igazi terrénuma az opera, és kár őt silány szerepekben felléptetni. De Adyra vall a lírai fogalmazás is: „ahogy… elzokogja a letűnt verőfényes szerelem tavaszát, mindez csodás művészet volt…”

Gounod mester a Goethe Margarétáját: Gounod Goethe Faustjának Margit-epizódját dolgozta fel 1859-ben operában.




Hátra Kezdőlap Előre