226. Parcsetich

Teljes nevén: Parcsetich László dr. nehány évvel ezelőtt olyan ismert volt a neve, mint például most a Köpösdy Dezsőé. Avval a különbséggel, hogy Parcsetich komoly, okos, munkás fiatalember volt. Vezére az ifjúságnak s megalakítója a nemes célú Mensa Academicának.

Erről a Parcsetichről olvassuk most, hogy egyik elnöke volt a pünkösdi, budapesti szocialista kongresszusnak, és még a következőket: A gyűlés folyamán dr. Parcsetich László, aki néhány év előtt az egyetemi ifjúság vezére és a Mensa Academica megalapítója volt, elmondja, hogy ő, aki a polgári osztályhoz tartozik, miként lett szocialistává. Arra inti a földmívelőket és ipari munkásokat, hogy karöltve szervezkedjenek. A magyar polgárság nem mer Kossuthnak és Batthyányinak szobrot állítani, mutassa meg a proletárság, hogy önérzetesebb. Mondja ki a kongresszus, hogy mozgalom indítandó, hogy Marx Károlynak és Lassalle Ferdinándnak, ezenkívül a proletárság magyar előharcosának, Dózsa Györgynek Budapesten szobrot emeljenek.

Persze a munkások percekig tapsoltak a fiatal, merész elvtársnak, aki „megtért”, s aki mint gazdag burzsoá sarj szocialista agitátornak csapott föl. Minket ezúttal nem érdekel a Parcsetich szereplése. Nem is erről akarunk szólni.

Csak arról, hogy milyen tanulságosan aggodalmaskodó dolog a budapesti, nagyváradi és a többi ifjúság lármás szereplését, állásfoglalását tragikusan venni. Juventus ventus. Az ifjúságot hangulatok irányítják. Majd eljönnek az élet kijózanító napjai és igazságai. Akkor majd elfelejtik a fiatal hecceket a mi ifjaink. Lesznek belőlük megállapodott hitű és elvű emberek. Egészen más tábor hívei, mint amelyé voltak.

A Parcsetichok példája ezt bizonyítja. Persze kevés lesz és legyen is egyelőre olyan, aki éppen a Parcsetich metamorfózisán megy keresztül. De lesznek.

Majdnem mind szabad gondolkozású emberek s emberek elsősorban, nem pedig könnyű eszközei a hazugságnak s a világossággal folyton hadakozó sötétségnek…

NN 1901. május 29.

Jegyzetek

226. Parcsetich. NN 1901. máj. 29. 5. – Hírek

A téma és a megfogalmazás is Adyt sejteti. Ő figyelte már újságíró pályája kezdetétől a szocializmus híreit. L. Ellentétek  c. 1899. jún. 10-i, A hétről c. 1899. júl. 22-i (AEÖPM I.2 162–63.; 758.; 182–84.; 762.) és Uecharok c. 1901. aug. 30-i cikkeit. Az ő szavajárása az is, hogy a szabadgondolkodást a világosság harcának nevezi a sötétség ellen.




Hátra Kezdőlap Előre