Bartha Miklós úr, kiről és egyre merészebb okvetetlenkedéseiről volt már egy párszor alkalmunk vélekedéseinket elmondani, most a többek között a következő komoly szavakat bocsájtja világgá:
Rosszul lát aki nem látja, hogy a legkomolyabb rétegekben is ellenszenv van keletkezőben a zsidó hírlapírók üzelmei iránt. Ez az ellenszenv előbb-utóbb átterjed a zsidó körökre, s rendre elfajul. Engem ott fognak találni, ahol akkor voltam, húsz év előtt, mikor az antiszemitizmus jelentkezett. Azon a gáton leszek, amely megtörni lesz hivatva a félelmes és vad áradatot. De erre a kínos és veszélyes megpróbáltatásra hazánknak bizony szüksége nincs. A komolyabbja vegye fontolóra ezt a figyelmeztetést. Bécsben régen tudják, hogy az antiszemitizmust a zsidó újságírók csinálták. Óvakodjunk a bécsi mintáktól.
Amennyi szó, annyi hazugság, még ha éppen nem Bartha Miklós is írná. A tendencia egész világos. Pilátus-módra kezét mossa, hogy ő és társainak régóta folytatott galád, felekezeti üzelmeit takarja, aztán éretlen fenyegetésekkel terrorizálni a zsidóságot, diszkreditálni a liberális hírlapírókat, s a többi rendes barthai fogás. Nem érdemes hát rá több szót vesztegetni. De azt megmondjuk mi Bartha úrnak, hogy őt bármikor, hol fogjuk találni. Igaza van: ott, ahol húsz év óta, ott ahol nagyobb koncot dobnak neki.
NN 1901. június 22.
242. Bizony komoly szavak. NN 1901. jún. 22. 1–2.
Ady Bartha elleni indulata valószínűsíti, hogy ez a polemikus írás is tőle származik.
A cím Bartha Miklósnak a Magyarország jún. 21-i számában megjelent Komoly szó c. vezércikkét parafrazeálja. A cikkben Bartha megírta, hogy 1900-ban gyorsírók meghamisították Egan Ede beszédét, zsidóellenes élt magyarázva bele. Erre a sajtó felhördült. Mikor a beszéd teljes szövege megjelent, a támadás Egan ellen már megtörtént, és azt nem vonták vissza. Aztán tisztességtelen pénzmanipulációval is vádolták. Másfél évig folyt az alaptalan hajsza, mely tisztázta Egant. Majd így folytatja Bartha: „Mondok tehát egy komoly szót. A hajsza nem azért kezdődött Egan ellen, mivel tőle egy jó ügyet féltettek. Ha ezért kezdődött volna, akkor utánajártak volna az ügy mibenállásának. De ebben mindvégig tájékozatlanul maradtak. Hanem kezdődött és folytatódott a hajsza kizárólag amiatt, mivel Egan ezt a szót: kazár, ki merte mondani. Beszédjéből látható, hogy ezt a szót megkülönböztetésül használta. Nem akart általánosítani. Külön választotta a zsidó vallású magyarokat a Galícia felől bevándorolt lengyel-zsidó söpredéktől. Ezt a különbséget megtette Wahrmann Mór és Chorin Ferenc is. Sőt, jól emlékszem, hogy Vészi József – aki elöljárt az Egan eláztatásában, de az elégtételadásban még hátul sem kullog – egy cikkben úgy lefokozta a lengyel-zsidók hazafiságát és erkölcseit, hogy ahhoz képest Egan megjegyzése csupa rózsaolaj és narancsvirág.”
(Itt következnek az Ady idézte sorok, majd így folytatja:)
„Nos hát mondok egy komoly szót:
Az antiszemitizmus: zsidóüldözés. Magyarországon tehát nincs antiszemitizmus, mert egyetlen józan ember sem gondol arra, hogy a jogegyenlőség, a vallási egyenlőség eltöröltessék, és a zsidók kizárassanak a közszabadság élvezetéből. A bírálat nem üldözés.
Ne röffenjenek tehát össze minden bírálat és gáncs miatt…”