|
Első megjelenés: BN 1906. január 28. XI. évf. 27. sz. 1. – Tárca – Ady Endre – („Uj versek” főcímmel közli a Dalok tüzes szekerén c. vers után.) – Kötetben: VA1 (1908) (A Holnap elébe ciklus) 189–90.; VA2 (1910) 104–05.; VA3 (1910) 104–05.; VA4 (1918) 104–05.; VA5 (1919) 141–42. – Gyűjteményes kötetben először: AEöv-1 [1930] 85. Szövegkritika, szövegváltozatokAlapszövegünk a VA2-ből. A BN publikációja ékezésében és központozásában több ponton eltér a VA-ba felvett szövegtől. A változtatások egy kisebb részét a VA1 levonatában (PIM A. 126/1.) végezte el Ady: az 1. sorban a virrasztok után a hiányzó írásjelet vesszővel pótolta, a 12. sorban pedig az inu szóalakot inú-ra korrigálta. A kötet további kiadásaiban más – nem mindig indokolt, nem mindig helyes irányú – változtatásokat végzett. Egy ilyen – szövegromlást jelentő – változtatásnak nyoma van a VA3 korrektúrájában (OSzK Fond. Hung. 1731.): a 3. sorban a Fiúk-at Fiuk-ra változtatták. A főszöveg kialakításához a VA2 közlése igényli a legkevesebb javítást. Szövegeltérések:
KeletkezéstörténetKissé allegorikussá sikeredett párja ez a vers a Dalok tüzes szekerén ujjongó vallomásának. Ady saját lírai szándékának megfelelően stilizálja az i. sz. 1. századbeli hírhedett római császár, Néró alakját. Csak fűzfapoétaságát emlegeti, zsarnoki lényét viszont megértővé és az új költészet lehetőségeit elismerővé szelídíti. Így válik a felidézett történelmi figura alkalmassá arra, hogy a költő vele mondassa ki a rejtetten önmagára vonatkoztatott – a saját tehetsége erejét és hivatástudatát érintő – ítéletet: Nincsen Olimpusz: az a költő, / Aki hisz és énekel. A történelmi tényekből pedig a néven és a császári környezeten kívül mindössze egyetlen utalásnyit őrzött meg a vers egyik mondatában: S akkor szúrjatok a szívembe. Ez a mondat célzás arra, hogy a trónjától megfosztott és kivégzésre ítélt Néró először elmenekült a városból, majd félelmében közvetett öngyilkosságot követett el: egy hajdani rabszolga házában i. sz. 68. jún. 9-én leszúratta magát.
|