Agg Néró halála

Szép Rómám alszik s én virrasztok,
A büszke Nérót temetem.
Fiúk, új leányt és új poétát
Hozzatok ide nekem.
Hideg az én vörös palástom,
A lányt csak szememmel falom,
Nem ad már hőt boros Falernum
És fűzfa-nóta dalom.
Megmondanám annak a lánynak,
Hogy ő az Isten és nem én,
Hogy ezerszer boldogabb nálam
Egy kemény inú legény.
Megölelném az ifjú költőt
És sírva szólnék: dalra fel.
Nincsen Olimpusz: az a költő,
Aki hisz és énekel.
Aranyaim elibük szórnám:
Boruljatok össze, nosza
És csendülne a muzsikások
Szerelmes, szent himnusza.
Vörös palástom rájuk dobnám,
Míg vonagolnak a gyepen
S akkor szúrjatok a szívembe:
Haljak meg szerelmesen.
Róma aludjék: ifjú Cézár
Jöjjön utánam, akarom.
Érjen más által diadalmat
A csókom és a dalom.



Megjelenés

Első megjelenés: BN 1906. január 28. XI. évf. 27. sz. 1. – Tárca – Ady Endre – („Uj versek” főcímmel közli a Dalok tüzes szekerén c. vers után.) – Kötetben: VA1 (1908) (A Holnap elébe ciklus) 189–90.; VA2 (1910) 104–05.; VA3 (1910) 104–05.; VA4 (1918) 104–05.; VA5 (1919) 141–42. – Gyűjteményes kötetben először: AEöv-1 [1930] 85.

Szövegkritika, szövegváltozatok

Alapszövegünk a VA2-ből. A BN publikációja ékezésében és központozásában több ponton eltér a VA-ba felvett szövegtől. A változtatások egy kisebb részét a VA1 levonatában (PIM A. 126/1.) végezte el Ady: az 1. sorban a virrasztok után a hiányzó írásjelet vesszővel pótolta, a 12. sorban pedig az inu szóalakot inú-ra korrigálta. A kötet további kiadásaiban más – nem mindig indokolt, nem mindig helyes irányú – változtatásokat végzett. Egy ilyen – szövegromlást jelentő – változtatásnak nyoma van a VA3 korrektúrájában (OSzK Fond. Hung. 1731.): a 3. sorban a Fiúk-at Fiuk-ra változtatták. A főszöveg kialakításához a VA2 közlése igényli a legkevesebb javítást.

Javításunk:

  • 26 Az indokolatlan Jőjjön alakot a publikációk zömében előforduló Jöjjön-re javítottuk.

Szövegeltérések:

Főcím: Uj versek BN
Cím fölött: II. BN
1. alszik. Én virrasztok.BN
3. Fiuk,BN VA1 VA3 VA4 VA5
   uj lánytBN VA1
   uj poétátBN VA1
8. füzfa-nótaBN VA1
12. inuBN
13. ifjuBN VA1
14. sirvaBN
15. Olimpusz. AzBN
16. énekel:         VA5
22. MigBN VA1
    vonaglanak       VA4 VA5
23. szurjatokBN VA1
    szivembe:BN
25. aludjék. IfjuBN
26. Jőjjön     VA3
    utánam:BN

Keletkezéstörténet

Kissé allegorikussá sikeredett párja ez a vers a Dalok tüzes szekerén ujjongó vallomásának. Ady saját lírai szándékának megfelelően stilizálja az i. sz. 1. századbeli hírhedett római császár, Néró alakját. Csak fűzfapoétaságát emlegeti, zsarnoki lényét viszont megértővé és az új költészet lehetőségeit elismerővé szelídíti. Így válik a felidézett történelmi figura alkalmassá arra, hogy a költő vele mondassa ki a rejtetten önmagára vonatkoztatott – a saját tehetsége erejét és hivatástudatát érintő – ítéletet: Nincsen Olimpusz: az a költő, / Aki hisz és énekel. A történelmi tényekből pedig a néven és a császári környezeten kívül mindössze egyetlen utalásnyit őrzött meg a vers egyik mondatában: S akkor szúrjatok a szívembe. Ez a mondat célzás arra, hogy a trónjától megfosztott és kivégzésre ítélt Néró először elmenekült a városból, majd félelmében közvetett öngyilkosságot követett el: egy hajdani rabszolga házában i. sz. 68. jún. 9-én leszúratta magát.

Irodalom

Szabó R. 78.




Hátra Kezdőlap Előre