Szövegkritika, szövegváltozatok
Alapszövegünk a VA2-ből. Az egyes publikációk között kevés, inkább csak szedési hibából eredő eltérés mutatkozik.
Keletkezéstörténet
Látszatra nagyon elvont és áttételes verseivel is képes Ady pontosan és érzékletesen kifejezni a különböző élethelyzeteket kísérő érzelmi és gondolati megrezdüléseit. Már hosszabb ideje él benne egyfajta érzelmi ambivalencia a Léda iránti szerelmi kapcsolatában: egyértelmű, feltétlen odaadás az asszonnyal szemben, amelynek állandóságát azonban folytonosan megzavarják a különböző okok miatt kirobbanó ütközések, huza-vonák, félreértések, önérzeti megpróbáltatások, féltékenykedések. Mindebben
bizonyára szerepe van a Párizs és Budapest közötti tartós tér- és időbeli távolságnak, kettejük nehéz természetének, Léda gyakori szeszélyeinek, vádaskodásainak, a levélváltásaikban az asszony olykor hosszú hallgatásának. E zavarok felderítésében persze aligha lehet egyértelmű ítéletet alkotni, és még
kevésbé van értelme annak, hogy azt kutassuk, hogy kinek miben és mennyiben van igaza. Fontosabb arra figyelni, hogy Adyban kialakul egy lelki és lírai helyzet, amely szerint a benne élő legjobb és eszményi Léda-képet folyton megzavarják az asszony kicsinyes és gyarló gesztusai. Kettejük konfliktusos
kapcsolatát summázza ebben az esztendőben az Örök harc és nász strófáiban, majd az egy héttel korábban publikált Kleopátra hivása c. versében Léda szerelmüket barátsággá redukálni akaró ajánlata miatt horkan fel.
Érthető, hogy az esetlegességekkel, gyarlóságokkal szemben Ady valamilyen állandó, értékálló Léda-víziót kíván szembeállítani. Így születik meg az „aranyszobor”-képzet, amely nem a „pénz-motívum” ismeretes
változataihoz kapcsolódik, hanem az általa elképzelt Léda-személyiség megörökítésére összpontosít. Ezt a szándékát, törekvését bizonyítja utólagosan az is, hogy e verset a VA összeállításakor nem a pénz-versek csoportjába sorolja be, hanem a kötet Léda-ciklusának címadó versévé választja. Nem meglepő
ugyanakkor, hogy látomása megalkotásakor Ady biblikus reminiszcenciákkal él. A vers egyes fordulatai emlékeztetnek az Énekek éneke bizonyos kifejezéseire. Igaz, hogy a Bibliában a Menyasszony dícséri az alábbi módon a Vőlegény szépségét: „Az ő feje mint a választott drága, megtisztított arany;…”, majd: „Az ő kezei aranyhengerek; melyek befoglaltattak topázba; az ő teste
elefántcsontból való mű, zafirokkal megrakva.” (Énekek éneke 5:11., illetve 14. vers.) Ady fantáziáját megmozgathatta a bibliai szöveg két kulcsszava: az „arany” és a „topáz”. A vízió egészének megalkotásához viszont az említett lelki motiváció elegendő volt arra, hogy a költő a maga poétikai
leleményességével némi biblikus tónussal ezt a jelképes költeményt megírja.