Hepehupás, vén Szilágyban

Hepehupás, vén Szilágyban,
Hét szilvafa árnyékában
Szunnyadt lelkem ezer évet.
Paraszt zsályaként aludt el
S bús krizantém-fürttel ébredt
Hepehupás, vén Szilágyban.
Hepehupás, vén Szilágyban,
Hét szilvafa árnyékában
Várt volna még ezer évet,
Míg idő jön a csodákra.
Óh, jaj nekem, hogy fölébredt
Hepehupás, vén Szilágyban.



Kézirat, megjelenés

Kézirat: Autográf, ceruzával írt tisztázat, 1 fólió, 270×178 mm. A cím fölött: II. Cím: Hepehupás, vén Szilágyban. Aláírás nélkül. – OSzK An. 117/4.

Első megjelenés: BN 1906. augusztus 26. XI. évf. 234. sz. 2. – Tárca – (Páris, augusztus hó) – Ady Endre – („Magyar ég” főcímmel másodiknak közli a Szent Margit legendája után és a Bihar vezér földjén, a Gyáva Barla diák c. versek előtt.) – További megjelenés: Szil 1906. szeptember 13. XXIV. évf. 37. sz. 1. – Tárca – Lellei András; ÚjI 1908. október 11. XIV. évf. 42. sz. 323. – Ady Endre – („A Holnap” főcímmel A Holnap irodalmi társaság megjelent verseskötetéből alcímmel együtt közli a Fölszállott a páva c. költeménnyel, továbbá egy Emőd Tamás és egy Juhász Gyula verssel.)  – Kötetben: VA1 (1908) (A magyar Messiások ciklus) 41.; AH (1908) 36.; VA2 (1910) 27.; VA3 (1910) 27.; VA4 (1918) 27.; VA5 (1919) 35. – Gyűjteményes kötetben először: AEöv-1 [1930] 50.

Szövegkritika, szövegváltozatok

Alapszövegünk a VA3-ból. A k és az egyes publikációk között szinte alig akad eltérés: azok többsége is inkább figyelmetlenségből ered. Ezt tükrözi az is, hogy sem a VA1, sem a VA3 korrektúrájában (PIM A. 126/1.; OSzK Fond. Hung. 1731.) nincs a verssel kapcsolatos javítás. Egyetlen – a VA4 és a VA5 publikációjában található – módosítás érdemel elvi figyelmet: a 10. sorban előforduló Idő. Ez a változat nagy kezdőbetűjével eltér Ady ekkori felfogásától, a költő későbbi jelképes idő-fogalmát, metaforáját vetítette vissza valaki – bizonyára nem Ady – az 1906-os eredetű szövegre. Mindezek figyelembevételével választottuk a VA3 közlését a főszöveg alapjául.

Szövegeltérések:

Főcím: Magyar ég BN
Cím fölött: II. k BN
1. Szilágyban ÚjI
3. évet AH ÚjI
5. bus k
7. Szilágyban k BN VA1 AH ÚjI
10. Mig k
 IVA4 VA5
11. Óh jaj k

Keletkezéstörténet

Az otthonra összpontosító versek sorát aug. elején az Álom egy Méhesről strófáival csak meg kellett kezdeni, hogy a hónap végére egy egész publikációra való négy versnyi vonulat szülessen belőle. Az ihletkör hirtelen feldúsulását maga Ady is tudatosan jelzi a „Magyar ég” főcímmel. Földessy Gyula úgy véli, hogy e vers a BN-ban 1905. nov. 12-én közreadott Korán jöttem ide c. költemény motívumát folytatja (l. ez utóbbi verset az AEÖV II.-ben). Szerinte az 1905-ös vers „Korán jöttem én ide” sora és a Hepehupás, vén Szilágyban Várt volna még ezer évet kijelentő sora között rokon motiváció, belső összefüggés van (Földessy: Amt 57.). Külsőleg, formailag, az idővonatkoztatás tekintetében a két vers fordulata között valóban van hasonlóság, de az összevetés tárgyát illetően különbség, eltérés is észlelhető.

A Hepehupás, vén Szilágyban két más jellegű, jelképes értelemben használt növény különbségére, ellentétére épült  vers. A lírai én paraszt zsályaként szunnyadt el ezer évre, és bús krizantém-ként ébredt. Nem botanikai minősítés volt a költőé, hanem a külső látszatot, a növény megjelenését követő. A zsálya kevésbé mutatós, átlagosabb kinézetű, míg a krizantém Keletről, Ázsiából betelepített kerti díszvirág.

Kovalovszky Miklós lehetségesnek tartja, hogy Adyt a krizantém jelképes használatára egy vele kapcsolatos hat évvel korábbi polémia megkapó hasonlata ösztönözte. A költő 1900 nyarán nyílt levélben fordult frissen érettségizett öccséhez, hogy ellássa őt szkeptikus tanácsokkal eddigi keserű tapasztalatai nyomán. (Levél. Sz 1900. jún. 22., utánközlése: Szil 1900. júl. 8.; AEÖPM I.2 291–93.) Erre felel mindkettőjük volt zilahi tanára, Székely Ödön, aki akkor már Nagyenyeden tanít. Ady Lajoshoz intézett soraiban többek között a következőket írja: „Tudod te, Lajos öcsém, milyen Ady Bandi? Mint azok a virágok, melyeket a kertész úgy nemesít, hogy mennél gyakrabban ültet át más talajba. Talán a krizanténum az. Nem érzed-e ki leveléből, hogy még nem eléggé nemes, hogy ösztöne hívó szava más talajba vágyakoztatja.” (Székely Ödön: Levél. Szil 1900. júl. 22.; szövegét l. még EmlAE I. 325–27.) Konkrétan bizonyítani aligha lehet, de elképzelhető, valószínűsíthető ez a hat évvel korábbra visszanyúló feltételezés (EmlAE I. 328.).

Ez a krizantém-fürttel ébredés azonban sajátos jelentéssel rögződött Ady tudatában. Egy fél esztendővel később egyik polemikus írásában bukkan fel hasonló értelemben ez a motívum. Ady arról beszél, hogy megjelentek „Magyarországon az új szándékú, az új lelkű emberek”, akiknek „majdnem a semmiből kell megcsinálniok a magyar Európát”. Ők azok, akik „hisznek a magyar lélekben. A krizantém tájékáról szárnyalt föl s talált valamikor Európára ez a lélek. Ennek van még mutatni és mondani valója Európa és a világ számára. Ennek a krizantémnak rejtett, nagy értelme s gazdagsága adatott […] (Válasz Tóth Bélának. BN 1907. márc. 2.; AEÖPM VII. 180.; l. még e cikk jegyzetében a krizantém s a magyarság keleti származására és a Hepehupás, vén Szilágyban c. versre történő utalást: uo. 497.) Hasonló értelemben, mint megkülönböztetett „érték” kerül szóba a krizantém Az őszi rózsák c. versben is (Nsz 1907. aug. 25., l. a verset és jegyzetét e kötetben). A „proletár-lyányok”-ról írja, hogy ők a mában „Krizantém helyett pótvirágok / Gomblyukában a gazdagoknak”. (Az idézett cikkel és verssel való konkordanciára utalás meglelhető: Földessy: Amt 57.)

Némiképpen leegyszerűsíti Földessy a következő sorok értelmét: Várt volna még ezer évet, / Míg idő jön a csodákra. Szerinte „a csodákon Ady önmagát – költészetét érti”. Bármennyire nem volt híjával Ady a költői öntudatnak, az ilyenféle hivalkodás mégsem varrható a nyakába. A „csodák ideje” nála a szellemi, művészi, irodalmi beteljesülést jelenti. Pontosabban érzékeli Ady költői észjárását Barta János, aki azt jelzi, hogy „ha időtartamról van szó”, akkor a költő „szeret dolgozni a mitosz és a mese tapasztalaton túli, hatalmas arányú időegységeivel” (Barta 292.). A lelke is ezer évet szunnyadt, s várnia is még ezer évet kellett volna.

Irodalom

Makkai 15.; Szabó R. 76.; Barta 292.; EmlAE I. 325–28.; Földessy: Amt 56–57.; Vezér 336–37.; Vatai 25.




Hátra Kezdőlap Előre