Megjelenés
Első megjelenés: BN Esti lap 1907. augusztus 25. XII. évf. 202. sz. 2. – Ady Endre – („Uj versek” főcímmel Az én két asszonyom után és a Zikcene, zakcene, satöbbi c. vers előtt másodikként közli.) – Kötetben: VA1 (1908) (Az ős Kaján ciklus) 90.; VA2 (1910) 53.; VA3 (1910) 53.; VA4 (1918) 53.; VA5 (1919) 69. – Gyűjteményes kötetben először: AEöv-1 [1930] 63.
Szövegkritika, szövegváltozatok
Alapszövegünk a VA1-ből.
A BN-beli közlésből a vers 7–9. sora, vagyis 3. versszaka hiányzik, feltehető, hogy Ady ezt a kötetbevételkor írta hozzá a vershez.
Szövegeltérések:
Főcím: | Uj versek | BN |
Cím fölött: | II. | BN |
1. | harang-szóval, | | | VA4 | VA5 |
6. | vig | BN |
7–9. | között: [hiányzik] | BN |
8. | életnek. | | | | VA5 |
11. | ur, | BN |
12. | vig, | BN |
| serény | | | VA4 | VA5 |
Keletkezéstörténet
Földessy Gyula megszállott konkordancia–keresése nemegyszer melléfogásokkal jár. Így filológiailag hiteltelen a Romain Rolland Jean Christophe-ciklusának Dans la Maison (A házban) c. kötetére történő utalása, hiszen ez a mű két évvel később,
1909-ben jelent meg,
Ady tehát nem ismerhette. A vers hangulata egyébként sem a kitörő életöröm,
inkább a rezignált, keserű belenyugvás mások örömébe: Cseng az élet,
hiszen mindegy,
/ Hogy ki örül az életnek,
/ Csak örüljön valaki. „A vers utolsó szakának az lehetett az élményi háttere – írja
Földessy –,
hogy Ady olykor el-elnézelődött,
és szolidáris emberséggel mosolyodott el kis szürke emberek csendes,
szerény élet-örömén. Emlékeztet a vers a Gálás, vasárnapi nép-re.” Igaza lehet Földessynek,
hogy a Csokonai-féle „hagyjunk élni és örülni másokat is” (Az anacreoni dalokhoz)
és Goethénél a „Leben und Leben
lassen” (Élni és élni hagyni) rokon gondolatot fejeznek ki,
de ez nem feltétlen hatás,
hiszen ez a közhelyszámba menő szállóige benne volt a levegőben. (Földessy: Amt 71.)
|