Keletkezéstörténet
A költemény,
ha áttételesen is,
Ady pénz-versei közé tartozik. (L. erről e kötetben a Mi urunk: a Pénz jegyzetét.) Itt azonban a költő nem küszködik a pénzzel,
a beletörődés,
a lemondás érzik nála,
vágya mesébe,
álomba vész. „Mert elidegenített a pénz – írja Király István. – Elszakította az embertől önnön lényegét. Vele azonosodnak Ady verseiben mindazok az álmok,
lebbenő szépségek,
melyeket felnövelt a köznapok szürkesége elől futni akaró,
tépő nyugtalanság,
az individuális kiútkeresés. Vele azonosította az ember a maga kibontakoztatni vágyott,
igazi lényegét […] Amit a magányos kereső a maga tehetetlenségében nem tudott elérni: úgy érezte,
képessé teszi arra a pénz.
Vele vált eggyé az elegáns,
szép élet és a teljes élet,
vele vált eggyé minden könnyű álom. A pénznek itt nem zaja,
zöreje és nem szürkesége,
de zenéje,
muzsikája s pírja,
fénye volt. Átalakította a hang- s színhatásokat a lélek ámulata,
a vágyódás,
az átköltőiesítés.” (Király I. 378.)