A gazdagság álma

Hűvös park, őszi reggelek:
Dér-ittasan leszállingóznak
Valakire
Vörhenyes tölgyfa-levelek.
Valakinek szeme ragyog.
Szórja a levelet marokkal
S cseng a szíve:
„Halleluja, szép aranyok”.
Kél a nap s irigyen nevet:
Valaki boldog. Csönd a parkban
És hullanak
Garmadával a levelek.



Megjelenés

Első megjelenés: BN Esti lap 1907. szeptember 22. XII. évf. 226. sz. 2. – Ady Endre – („Uj versek” főcímmel a Két hajdani szeretők és A ködbe-fúlt hajók című versek előtt elsőként.) – Kötetben: VA1 (1908) (Mi urunk: a Pénz ciklus) 112.; VA2 (1910) 64–65.; VA3 (1910) 64–65.; VA4 (1918) 64–65.; VA5 (1919) 84. – Gyűjteményes kötetben először: AEöv-1 [1930] 68.

Szövegkritika, szövegváltozatok

Alapszövegünk a VA2-ből.

Szövegeltérések:

Főcím: Uj versek
Cím fölött: I.
1. Hüvős[sh]BN
    Hüvös VA1
6. leveled[sh] VA3
8. aranyok.” BN VA3 VA4 VA5
9. irígyen VA3 VA4 VA5

Keletkezéstörténet

A költemény, ha áttételesen is, Ady pénz-versei közé tartozik. (L. erről e kötetben a Mi urunk: a Pénz jegyzetét.) Itt azonban a költő nem küszködik a pénzzel, a beletörődés, a lemondás érzik nála, vágya mesébe, álomba vész. „Mert elidegenített a pénz – írja Király István. – Elszakította az embertől önnön lényegét. Vele azonosodnak Ady verseiben mindazok az álmok, lebbenő szépségek, melyeket felnövelt a köznapok szürkesége elől futni akaró, tépő nyugtalanság, az individuális kiútkeresés. Vele azonosította az ember a maga kibontakoztatni vágyott, igazi lényegét […] Amit a magányos kereső a maga tehetetlenségében nem tudott elérni: úgy érezte, képessé teszi arra a pénz. Vele vált eggyé az elegáns, szép élet és a teljes élet, vele vált eggyé minden könnyű álom. A pénznek itt nem zaja, zöreje és nem szürkesége, de zenéje, muzsikája s pírja, fénye volt. Átalakította a hang- s színhatásokat a lélek ámulata, a vágyódás, az átköltőiesítés.” (Király I. 378.)

Irodalom

Király I. 378.




Hátra Kezdőlap Előre