A ködbe-fúlt hajók

Piros hajók kék Oceánon
Öröm-zászlós, boldog vándorok,
Szép vitorlások, merre futtok?
Urak, urak: belső, bús örömök,
Halk mámorok.
Piros hajók, hé, hova mentek?
Öldökötökön egy néma áll,
Jeleket ad, tapsol, kormányoz.
Boldog tenger kedves hajósa ő:
A víg Halál.
Piros hajón vidám kormányos,
Hahó, nem mehetnék veletek?
Szeretek a Semmibe szállni,
Minden szépet, vakot, halálosat
Úgy szeretek.
Piros hajón, kék Oceánon
Borítsanak be sárga ködök.
Röpítsen a néma kormányos
S tülköljenek a ködbe-fúlt hajók,
Az örömök.



Kézirat, megjelenés

Kézirat: Autográf, ceruzával írt tisztázat, 1 fólió, 240 x 187 mm. Aláírás: Ady Endre. Cím: A ködbe-fult hajók. – A k fotókópiája a PIM-ben: A 250. Eredetije: Bárdos István (Torontó) tulajdonában. Vö. Scheiber Sándor: Magyar írók kéziratai Amerikában és Kanadában. Új Írás 1963. 1259–60.

Első megjelenés: BN Esti lap 1907. szeptember 22. XII. évf. 226. sz. 2. – Ady Endre – („Uj versek” főcímmel A gazdagság álma és a Két hajdani szeretők című versekkel együtt harmadikként.) – Kötetben: VA1 (1908) (A Halál rokona ciklus) 17–18.; VA2 (1910) 13.; VA3 (1910) 13.; VA4 (1918) 13.; VA5 (1919) 16. – Gyűjteményes kötetben először: AEöv-1 [1930] 45.

Szövegkritika, szövegváltozatok

Alapszövegünk a VA2-ből.

A VA1 korrektúrájában (PIM A. 126/1.) Ady az 1. és 11. sor végén a pontot vesszőre cserélte, a 13. és 19. sor végén a kettőspontot vesszőre javította. A VA3 korrektúrájában a 11. sor sajtóhibáját javították, a 16. sor végén a vesszőt törölték.

Javításaink:

  • 3 A vitorlások után a vesszőt logikai meggondolásból – a késői kiadások alapján – kitettük.

  • 16 Az Oceánon után értelemszerűen – a VA3 szövegközlésével egyezően – elhagytuk a vesszőt.

Szövegeltérések:

Főcím: Uj versek BN
Cím fölött: III. BN
Cím: A ködbe-fult hajók k BN VA1
3. vitorlások k BN VA1 VA3
7. öldökötekön[sh] VA4 VA5
10. vig k BN
11. kormányos. k BN
13. szállni: k BN
15. Ugy k BN
16. Oceánon, k BN VA1 VA4 VA5
17. Boritsanak k BN
    ködök, VA4 VA5
18. Röpitsen k BN
19. ködbe-fult k BN VA1
    hajók: BN

Keletkezéstörténet

A ködbe-fúlt hajók sors-vers, a szecessziós életérzésből fakadó Szépség utáni vágy s annak soha el nem érhetősége jut benne kifejezésre. Adyt e gondolat sokat foglalkoztatja. „Jaj, hogy elfut a tollam alól, / Ami igaz, ami esztelenül Szép” – írja az Egy csúf rontás c. versében 1906 decemberében. (A verset és jegyzetét l. e kötetben.) Vagy 1907 augusztusában, egy hónappal e vers születése előtt így fogalmazza meg ugyanezt a gondolatot A fiaim sorsá-ban: „Mindig őrülten szépet akarok / S gyáva kutyaként a vágyba halok.” A ködbe-fúlt hajók már azt a testi, lelki válságot mutatja, amely a költőben egy hónap alatt a Lédához való viszonyában és körülményeiben végbement. (L. e kötetben a Két hajdani szeretők c. vers jegyzetét, amely vers egy napon jelent meg a BN-ban A ködbe-fúlt hajók-kal.) A Brüll Bertához írt 1907. szept. 24-i leveléből a teljes letargia hallik ki: „Az úton sokszor fogott el sírógörcs – írja Nagyváradról Budapestre megérkezve –, s a végén egy borzasztó apáthia következett […] Nemcsak az idegeim szakadtak el, de elszakadt minden kötél.” (AEl I. 259–60.) E verset tehát a minden-mindegy érzése szüli, a Nihil, a Semmi utáni vágy. S itt egybekapcsolódik a költőnél a Semmi és a Szépség. Fél évvel korábban, Párizsban még így énekelt: „Fent, a Semmiben, fehér, szűz a világ. / Oh szép a Semmi, de jobb a valóság. / Jobb a sár, mint a köd s mint köd-kertben / A rózsák.” (Sárban veszett hó) (A verset és jegyzetét l. e kötetben.) Jelen versben már a valóság helyett a Semmit választja: Szeretek a Semmibe szállni, / Minden szépet, vakot, halálosat / Úgy szeretek.

A hajó, a tengeren való utazás visszatérő motívum Ady költészetében. (L. pl. Léda a hajón, Vén faun üzenete stb.) Többen felfigyeltek rá, hogy A ködbe-fúlt hajók rokonságot mutat Baudelaire Le voyage (Az utazás) c. versével, különösen annak 8. részével. Szabó Richárd ezt írja ezzel kapcsolatban: „A halálba-utazás még gazdagabb költői kifejezést nyer Baudelaire egyik legszebb, legmélyebb versében, a Le voyage-ban. Ez a hosszú és különös, a gyermek reális képével kezdődő s elmosódó kontúrjaival halálgondolatba hajló vers több ponton is adhatott impulzusokat Adynak. Van benne valami, ami az Odüsszeá-ra emlékeztet […] a halál-kapitányos hajó ismeretlenbe való futása is a homéroszi alvilág felé való utazást juttatja eszünkbe.” (Szabó R. 48–49.) Az említett Baudelaire-vers 8. része így hangzik:

 
O Mort, vieux Capitaine, il est temps! levons l'ancre!
Ce pays nous ennuie, ô Mort! Appareillons!
Si le ciel et la mer sont noirs comme de l'encre,
Nos coeurs que tu connais sont remplis de rayons!

 
Verse-nous ton poison pour qu'il nous réconforte!
Nous voulons, tant ce feu nous brűle le cerveau,
Plonger au fond du gouffre, Enfer ou Ciel, qu'importe?
Au fond de l'Inconnu pour trouver de nouveau!

 
Halál! vén kapitány! horgonyt fel! itt az óra,
óh, úntat ez a táj! Halál! Fel! Útra már!
Bár várjon tisztaszín ég s víz az utazóra,
tudod, hogy a szivünk mégis csupa sugár!

 
Töltsd bőven italod, üdítsen drága mérge!
Így akarunk, amíg agyunk perzselve gyúl,
örvénybe szállani, mindegy: Pokolba, Égbe,
csak az Ismeretlen ölén várjon az Új!
(Tóth Árpád fordítása)

„Teljesen az itt vázolt képet mutatja A ködbe-fúlt hajók c. verse – folytatja Szabó Richárd. – A piros hajón kormányos áll: a víg Halál. Ady szeretne vele menni […] Tehát ő is az ismeretlent akarja, és úgy megy a halálba, mint egy szép utazásba, hol várja az új, az ismeretlen.” (Szabó R. 49–50.)

Schöpflin Aladár az életvágy és a halál-gondolat paradoxonjára figyel fel Adynál: „A halál-gondolat egyszerre fokozza is, csökkenti is az élet-vágyat – írja –: az értékek gazdagabbaknak tűnnek fel, de kétségesebbek is […] Adyban állandóan benne élt ennek a nagy paradoxonnak a tudata, beleférkőzött minden más gondolatába, mint sötéten színező elem […] A halál nem az az ijesztő rémkép neki, amilyennek ábrázolni szokták. Nem alkot róla meghatározott, állandó képet, sem a görögök fáklya-oltó szép ifja, sem a keresztények szörnyű csontváza módjára. Szimbólumot csinál belőle is, néha sötéten jön, mint a felhő, néha vígan, heje-hujázva.” (Schöpflin 97.)

Magyarázat

Öldökötökön egy néma áll: a vers különleges szavát firtató kérdésre G. Z. [Gombocz Zoltán] monogrammal a következő válasz olvasható: „A szemöldök szó öldök tagja át van víve a piros hajóra, s annak az öldökén áll a víg Halál.” Magyar Nyelv XIII. évf. (1917) 95–96. – E jegyzetre Kovalovszky Miklós hívta fel a figyelmünket: köszönet érte. – A piros hajók öldöke tehát e hajók kiemelkedő része, kormányhídja.

Irodalom

Schöpflin 97.; Szabó R. 48–50.; Földessy: Amt 48–49.; Baróti 121–22.




Hátra Kezdőlap Előre