Akik mindig elkésnek

Mi mindig mindenről elkésünk,
Mi biztosan messziről jövünk,
Fáradt, szomorú a lépésünk.
Mi mindig mindenről elkésünk.
Meghalni se tudunk nyugodtan.
Amikor már megjön a Halál,
Lelkünk vörösen lángra lobban.
Meghalni se tudunk nyugodtan.
Mi mindig mindenről elkésünk,
Késő az álmunk, a sikerünk,
Révünk, nyugalmunk, ölelésünk.
Mi mindig mindenről elkésünk.



Megjelenés

Első megjelenés és kötetben: VA1 (1908) (Az ős Kaján ciklus) 77.; VA2 (1910) 46.; VA3 (1910) 46.; VA4 (1918) 46.; VA5 (1919) 60. – Gyűjteményes kötetben először: AEöv-1 [1930] 60.

Szövegkritika, szövegváltozatok

Alapszövegünk a VA2-ből.

A VA3 korrektúrája (OSzK Fond. Hung. 1731.) 3. sorában a szomorú hosszú ú-ját rövidre javították.

Szövegeltérések:

3. szomoru VA3 VA4 VA5
    lépésünk, VA1

Keletkezéstörténet

Az 1907-es esztendő őszi hónapjaiban Ady Endre egyre inkább új kötetének, a VA összeállításának és nyomdai kiszedetésének lebonyolítására fordította figyelmét. Kötetét, annak ciklusait az 1906-os és 1907-es év folyamán sajtóközlésekben megjelent verseiből állította össze. Közülük eleve kihagyta azokat a versezeteket, amelyeket a kötetbe foglalásra méltatlannak ítélt, továbbá visszatartotta azokat a verseket, amelyeknek ciklusba foglalására nem érezte elérkezettnek az időt. Akad azonban a VA versei között két olyan alkotás is, amelyek egykorú sajtóközlésének nem leltük nyomát. Így „Az ős Kaján” ciklusban az  Akik mindig elkésnek, a Mi urunk: a Pénz ciklusban pedig a Csak egy perc c. versnek. E versek kronológiai besorolása, időrendi elhelyezése ilyen értelemben kérdéses. Ady ekkori verskészítési és közlési gyakorlatát figyelembe véve aligha lehetséges, hogy korábban publikálatlan verseket sorolt volna be készülő kötetébe. Valószínűbb viszont, hogy verseinek elrendezésekor érezte szükségét annak, hogy kötete harmadik és negyedik ciklusát egy-egy verssel kiegészítse.

A VA megjelenéséről a BN 1907. dec. 20-i száma adott hírt (l. a szövegét e kötetben a VA kiadástörténetében). Ahhoz tehát, hogy a megfelelő nyomdai folyamatokra kellő idő maradjon, a két verset legkésőbb dec. 10-ig a költőnek meg kellett írnia és a kötetbe beiktatnia. A kötet várható közeli megjelenése miatt a költő szokásos gyakorlatától eltérően e két verset már nem adta közre lapban. A fentiek értelmében az Akik mindig elkésnek feltételezhető keletkezési időpontja: 1907. dec. 10. előtt.

Földessy Gyula a verset a Mi biztosan messziről jövünk sor alapján Ady reinkarnációs versei közé sorolja. „Ady nagyszámú reinkarnációs verseiből azt kell következtetnünk – írja –, hogy ez a mondat is túllépi a földi kereteket. Általában véve: Ady gondolkodási tendenciája, élet-vehemenciája mindig ledönti a tapasztalati korlátokat.” (Földessy: Amt 68.) Anélkül, hogy vitatnók Földessy állítását, meg kell jegyeznünk, hogy a versben nem feltétlenül a reinkarnációról van szó. A verset időben hamarosan követve keletkezett a költő  A magyar Pimodán c. esszéje, ahol elődjéről, Csokonai Vitéz Mihályról ezt írja: „Ez a Mihály, ha tíz-húsz évvel gyorsabban születik – hamarabb –, nagyon jóravaló valaki lesz. Elkésett, elkésették, tehát nem lehetett belőle disznótorok, csupán disznótorok hivatott költője. Ő már Voltaire-t fordítja, a szegény, s mivel nem harcias lélek, csinál ő is egy minden-mindegy filozófiát.” (AEÖPM IX. 160.) Mintha Ady a történelmi idő szerepét nyomatékosítaná.

A „messziről jövünk” motívum később is megtalálható Ady lírájában: „Messziről és messzire megy ez élet” – írja a Hunn, új lengendá-ban, vagy: „Mi másoknál messzebbről jöttünk / És örök, amit akarunk” – olvashatjuk 1915 márciusában az Intés szegény legényeknek c. versben. „Mindkét passzust lehet úgy is magyarázni – írja Földessy –, hogy mélyen gyökerezik a magyar történelmi múltban, s hatása átcsap a jövőbe.” (Földessy: Amt 68.)

Irodalom

Földessy: Amt 68.




Hátra Kezdőlap Előre