Zsibbadt sokáig olvasatlanul |
(Inni, vadászni sokkal könnyebb |
Magyar kastélyban) s végül kidobták |
Bűnöknek bűnösét: a könyvet. |
|
Jó könyv volt: elmés, szép Voltaire-kötet: |
Nagy rombolások szent harctevője. |
(Egykoron volt még a magyar urnak |
Tisztessége és agyvelője.) |
|
Ma már a kastély unja a betűt, |
Retteg a könyvtől s hunn trágyadombok |
Várják Voltaire-től egészen máig, |
Aki könyvekben nagyot mondott. |
|
S a trágyadombnál elment valaki, |
Egy szennyes zubbony, egy éhes elme |
S isten bárányát, Voltaire ó könyvét |
A trágyadombról fölemelte. |
|
Belenézett és megdördült az ég, |
Dühtől gyultak föl bús, izzadt orcák, |
Hejh, fázni fog még e könyvtől, tüztől |
A papos, uri Magyarország. |
|
|