A vidám Isten

Összetévesztitek a Halállal,
Holott Ő a Halálnak is ura
S akkor vagytok a közelében,
Ha kötekedtek a Halállal.
Ha így szóltok: éljen az Élet,
Derít rátok a Halál ura,
Derít rátok s örül az Isten,
Ha így szóltok: éljen az Élet.



Megjelenés

Első megjelenés: BN Esti lap 1907. december 25. XII. évf. 305. sz. 2. – Ady Endre – („Uj versek” főcímmel  A Halál ura címen az  Álmom: az Isten c. verssel együtt másodikként közli.) – Kötetben: Isz1 (1909) (A Sion-hegy alatt ciklus) 21.; Isz2 (1911) 21.; Isz3 (1918) 21.; Isz4 (1919) 21. – Gyűjteményes kötetben először: AEöv-1 [1930] 94.

Szövegkritika, szövegváltozatok

Alapszövegünk az Isz1-ből.

Szövegeltérések:

Főcím: Uj versek BN
Cím fölött: II. BN
Cím: A Halál ura BN
2. halálnak Isz2 Isz3 Isz4
7. a Isten, [sh] Isz3
8. Elet. [sh] BN

Keletkezéstörténet

A vers együtt jelent meg, egy tőről fakadt az Álmom: az Isten-nel, de annak a pandanja is. (L. e kötetben az Álmom: az Isten c. verset és jegyzetét.) Hatvany Lajos a versből az apollói pogány életigenlést emeli ki. „Van úgy, hogy a mindent betöltő istenségből életfogyasztó csüggedést, de úgy is van, hogy belőle életfogantó erőt merít. Hogy nem evangelisták és Krisztusok fordulnak paraszt-Apolló ellen, hanem fordítva: paraszt-Apolló fordul Krisztus ellen. Van úgy, hogy nem akarunk Istenről tudni, kit a keresztény összetéveszt a halállal, holott… Ő a Halálnak is ura / S akkor vagytok a közelében, / Ha kötekedtek a Halállal.” Felhívja a figyelmet Hatvany a nietzschei életfilozófia hatásának jelenlétére. „Nem is vers. Futam – írja. – S mégis jelzése annak, hogy nemcsak a kezdő Ady, hanem az érett Ady is magában hordta Nietzschét […] Ady, ki bölcsebb a bölcsnél […] egyszer-egyszer elfogadja a bölcset, és az ő vidám bölcsességét, de másszor szétrepeszti a rendszert, s lelke búvába süppedve felejti el annak minden derítő bölcsességét” (Hatvany II. 55–56.)

Magyarázat

Derít rátok: Fényt vagy világosságot derít valamire: világossá, érthetővé teszi. Jó kedvre vagy mosolyra derít valakit: jókedvre hangolja.

Irodalom

Hatvany II. 55–56.; Földessy: Amt 87.




Hátra Kezdőlap Előre