43. Ady Endre – Osvát Ernőnek

K: PIM – A. 208/47 – Magyar kir. posta – Levelező-lap – 89 x 140 mm – Tintaírás – Pr.: vétel Fenyő Miksától 1970.

Dat.: fpb: Nagyvárad 1902. okt. 9. – épb: Budapest 1902. okt. 10.

M: AEl I. 74.

Műhelyben (később A műhelyben) c. egyfelvonásosát Adytól Osvát a Magyar Géniusz c., 1902-től általa szerkesztett folyóirat számára kérte, s az okt. 26-i számban közölte. (L. még A NN 1902. karácsonyi ajándékkönyve; Ny 1919. febr. 16.–márc. 1. 12. évf. 1. köt. 4–5. sz. 312–319.; Dénes: Akkor 50–60.) A színkép bemutatója Nagyváradon 1902. szept. 27-én volt. Talán nem véletlen, hogy Osvát közvetlenül (váradi származása és kapcsolata révén) vagy közvetve a sajtóvisszhang után felfigyelt a dramolettre.

Osvát Ernő (1876–1929): író, szerkesztő. Életcélja volt az új magyar irodalom európai szellemű és színvonalú folyóiratának megteremtése. Két kísérlet (Magyar Géniusz 1902. és Figyelő 1905.) után a célt a Ny megalapításával és szerkesztésével valósíthatta meg. „A lap zászlója” Ady volt, teljhatalmú elvi irányítója Osvát. A költő elismerte Osvát rátermettségét, de szerkesztői elvei egynémelyikével: a politikamentességgel és a tehetségfelfedező buzgalommal (ahogy Ady gúnyosan jellemezte: „új félistenek” keresésével) nem értett egyet. De zseni öntudatát, hiúságát sértette az is, hogy Osvát az ő verseit is kíméletlen szigorral bírálta, és cenzúráján többször fennakadtak cikkei. Már az indulás évében felszította az ellentétet a duk-duk affér. Helyzete a lapnál, viszonya a szerkesztőséggel (bár 1912-től ennek formálisan maga is tagja) hullámzó, problematikus, gyakran feszült.

A Ny 1908-tól Ady kenyéradója, rendszeres kapcsolata egy napilappal sincs. (A Világ sem váltotta be számára a hozzá fűzött reményeket.) Lelkiismeretes, kötelességtudó munkatárs, de írásai a legutolsó percben érkeznek a kéthetenkénti lapzárta előtt, sőt időnként le is késnek. A szerkesztés munkáját kritizálja, s állandó előlegkéréssel és honoráriumsürgetéssel zaklatja őket.
  A munkakapcsolat eszköze a levelezés. A kéziratküldeményeket levél kíséri, amelyben Ady jelzi hány verset és prózát küld, számszerűen hogy áll vállalt kötelezettségeivel, mikor és hogyan pótolja majd az esetleges hiányt. A levelek Osvátnak, Fenyőnek vagy csak a szerkesztőségnek vannak címezve, az utóbbiakban a megszólítás „Kedves Fiúk”, „Kedves Barátaim” vagy csak „Kedves Nyugat”. A levelekre, ha kell, Fenyő válaszol; ő felel a szemrehányásokra is, hol elsimítani próbálva az ellentéteket, hol – ha Ady hangja ingerültebb – méltatlankodva, már-már fenyegetőn: „Osvátot egyébként se bántsd; sokszor lesz még neked szükséged az ő irántad való igaz jóindulatára” (Feljegyzések 501.). Osvát leveleit nem ismerjük. Lehetséges, hogy a kényes levelek megválaszolását Fenyő vállalta magára, annál is inkább, mert Ady pénzkérő levelei ügyében ő tudott intézkedni. Ady leveleit, az Osvátnak és a Ny-nak címzetteket is, Fenyő őrizte meg. A válaszok az érmindszenti levelesládából kerültek a kézirattárakba. Osvátnak csak egy levele ismeretes. Ady bizonyára megőrizte volna a leveleit, ha lettek volna. Szerző és szerkesztő kapcsolata nem vált barátivá. (L. EmlAE III. 533–593.; Bibl.², Bibl. kieg.)