55. Ady Endre – Diósi Ödönnének

[Nagyvárad, 1903. szept. 11–12.]

Kezét csókolom, jó estét. Avval a keserves gyanuval üdvözlöm, hogy terhére vagyok. Untatom. Napirendre tért fölöttem. Egy sorát látnám. Hogy nem felejtett s hogy kérésem meghallgatja: vasárnap nekem is szentel – legalább ezt! – valami időt. Borzasztó ez, mert ma ugy éreztem, hogy rám se gondolt. Bizonyosan napirendre tért. Jól megéreztem? Nagyon nyomorultnak érzem magam s érdemesnek minden elbánásra. Jól van. Legalább megmosolyogtatom avval, hogy mióta visszaérkeztem, még alig aludtam. Avval a vidám bizonyossággal konferáltam ma orvosokkal, hogy valahogy gyorsan el fog következni az összeomlás. Nem fog. Még igen meg kell szenvedni érte s érzem, hogy meg is fogok. Ugy szeretnék valamit tudni az óráiból, a gondolataiból. Maga ugy tartja, hogy semmi közöm hozzájuk. Igaza van. Most. De tudja, hogy mindenkorra igaza van-e? Édes Csodálatos Asszonyom, Egyetlen, Minden, nem kívánt senki még olyan alázkodó, olyan hűséges szolgája lenni, mint én. Mindent, a mit kíván. Nincs lealázás, még talán gazság sem, a mit nem. Ujságolom, hogy még azt sem árulom el környezetemnek, hogy gondolok Magára s hogy ilyenformán eloszlott az érdeklődés, a mit talán Maga nem sajnál. Én vasárnap utazom. Kérem mindenre: tűrjön engem. Én édes Szépséges Romboló Sorsom. (Éjjel 1 óra) Jóéjszakát! Ady.

 

[Címzés:]
  Őnagysága
  Diósyné Brüll Adél
  urnőnek
  Budapest.
  (Kontinentál-szálloda)



55. Ady Endre – Diósi Ödönnének

[Nagyvárad, 1903. szept. 11–12.]

K: OSZK – Fond 76/4/9 – Összehajtott levélpapír borítékkal – 2 f. (r-v) – 110 x 177, 91 x 115 mm – Tintaírás – Pr.: vétel Nádor Henriktől 1966.

Dat.: fpb: Brassó–Budapest 903. szept. 12 ?. – épb: Brassó–Budapest 903. szept. 12. N 9.

M: RSle 30–31. – RAöl 227–228. – AEL I. 77–78. (Dat.: szept. 12.)

A feladási postabélyegző olvashatatlan, az érkezési szept. 12. Bár a mozgópostára feladott leveleken többnyire azonos dátumú a két bélyegző, a levél tartalma arról tanúskodik, hogy szept. 11-én kelt, tehát a harmadik a héten. – Érdekes, hogy Brüll Berta ezt a levelet nem másolta le. Talán úgy gondolta, hogy túl sokat árul el a nagy szerelem indulásának diszharmóniájáról, amelyet ő és Révész Béla tapintatosan igyekeztek elhallgatni. Zavarta a megszépített képet az is, hogy a levél a költő vonzalmának viszonzatlanságáról tanúskodik.

Egy sorát látnám […] s hogy kérésem meghallgatja: vasárnap nekem is szentel […] valami időt: Ady az előző levélben kéri Lédát, hogy fogadja őt is, ne csak Radót.

mióta visszaérkeztem: szept. 7-én Pestre kísérte Lédát, és 8-án utazott vissza Váradra.

Bóka (112.) az 1899. márc. 4-én megjelent Nem… c. verset elemezve arra hívja fel a figyelmet, hogy Ady az ébredő szerelmet nem a szokásos férfidiadallal fogadja, attitüdje „a meghódítotté, a kényszerítetté, a riadtan menekülni vágyóé. Lehetetlen nem gondolni arra, hogy Ady első szavai egyikével romboló sorsának nevezi Lédát.” A Léda-szerelem végzetszerűségéről, diszharmóniájáról vall Ady is a következő leveleiben. Hegedűs az első szeptemberi levelek alapján úgy véli, hogy Léda akkor még nem volt szerelmes Adyba (AEN 127.), egyelőre csak a szeszély, a kijátszottság s talán a bosszús csalódottság érzése miatt tartotta maga mellett, de zavarta fiatalos hevessége, s ugyanakkor – mint Ady később szemére vetette – „máshol is kísérletezett” (RAöl 352.). L. még a szept. 6-i és 9-i levelek jegyzeteit.




Hátra Kezdőlap Előre