57. Ady Endre – Diósi Ödönnének

[Nagyvárad, 1903. szept. 15.]

Éjjel 12 1/2 óra, Csókolom a kezét, jó estét. Lehet, hogy ma még ilyenkor fönt van s nem álmos. De nem tudom megérezni, hogy mire gondol, akárhogy akarom s akármiként is látom most a szemeit. Bizonyosan alszik. Ugy-e? Pletykálni fogok most Magának. Éjjel egy óráig a New-Yorkban voltam, találkoztam derék tanáröcsémmel. Fent volt a jámbor nálam, de visszament. Így magyarázta:

– A portás azt mondta, hogy Te a 78-ban vagy s haragudni fogsz, ha kihívatlak.

A derék tanárjelöltet szinte leszamaraztam persze. Aztán egy pár igazán kedves ismerőssel is találkoztam ugyanott. Hanem fölkelni nehéz volt. Lázas voltam s ugy épen fölkelés előtt aludtam egy kurta órát. Kérem bejelentem, hogy mivel némi gyanum volt a szobapinczér irányában a vasárnap esti vacsorám elintézését felfüggesztettem. A historikum kedvéért jelentem íme ezt be, mert nem akarnám, hogy ők majd ujra számoljanak be Maguknak valamit s Magukkal pedig reggel hat órakor ugy-e egy vacsoraszámla-kérdésnél valamivel fontosabb ügyben is bajos volna beszélni?… Érezték Pesten, hogy valóságos sirocco volt? Szörnyű volt az ut. De félig főve is azonnal édes mamájukhoz hajttattam. Tíz perczes beszámolót mondtam. Édes mamájuk felfödte előttem a cselédkérdés mizériáit s az okot, mely miatt butorokkal volt megrakva a gang. Egyébként nagyon édes volt s azt hiszem ma délután részletes beszámolóra megyek. (Ezt a pletyka-tónust a Maga kedvéért csinálom. Nem nagyon brutális?) Itthon némaság s két érdekes (?) hír. Egyik, hogy <m> Maga Bognárral lumpolt. A másik, hogy én vasárnap éjjel Bognárnéval lumpoltam Ősbudában. (Bizonyisten komolyan beszélik.) Elkeserítem azonban Magát egy harmadik hírrel. Képzelje, ugyancsak vasárnap este Magát én velem látták a New-York-kávéházban. Hát nem érdekes? Fehér s Fehérné azonban némák. Nem kérdeznek s nem beszélnek. Valaki azt újságolja, hogy Fehér igen sirat engem. Látja ő – mondta valakinek – hogy Ady bele fog pusztulni egy bolondságba. (Istenem, én néha ezt komolyan és kínosan sejtem. De ezek után el kell zavarnom ezt a sejtést.) A nagy ügyben aligha történt valami. Halász gyűlöletét érzem ugyan, de ez természetes és régi is már. Azonban semmi drámai nem történhetett. R…. hallgat valószínűleg. Még a telefon-história sem szabadult el. És ezek után bevégzem a pletykálást. Mutatni akartam <m> Magának, hogy milyen okos, vidám és közönséges tudok lenni. (Vagy nem így óhajtotta?) Minden esetre elmondtam egyet és mást. Ha ugyan nem untatták. E mellett sikerült egy kis erőpróba. Sohse éreztem tudniillik olyan nagyon szerencsétlennek magam, mint most. És látja: diskuráltam…. S emellett czinikusan beszélgetek önmagammal:

– Mért hiszed, hogy minden szenvedésednek Ő az oka? Talán a kedves idegeidnek is van bennük része.

És mindennek a vége, hogy fölszakadni készül a szívem tájékáról valami keserű sulyos teher s én védekezem, mert jeles fiatal orvosom szerint a sírógörcs sem utolsó szimptoma. (De csunya és férfiatlan.) Mondja: kapott-e levelet R….tól? Tudatni fog, – ha másként nem táviratilag – vasárnap ott lesz-e s meglátogatja-e magát. Szombat estig tudniillik. Ígérem nem fogok megbolondulni s ígérem, hogy bízom abban, hogy <m> Maga eltávolít lábom elől egy rettenetes örvényes mélységet, egy borzasztó álmot.. Tudja…. Én csodálatos Gyötrelmem, Gyönyörűségem, Egyetlen, Minden, akiről nem fogom megtudni soha, hogy kicsoda s miért nem boldog s miért fogom én érezni s szenvedni százszorosan Magának még a képzelt fájdalmát is… Megint ostoba vagyok ugy-e? Imádkozva végigcsókolom gondolatban s gondoljon reám. Hugocskája kezeit csókolom. Adjon kérem illő helyeken (ha másnak nem: Lilikének) egy-egy üdvözletet. S érezzen valamit erősen rólam, hogy én itt megérezzem. Én Édes Gyötrelmem! Jó éjszakát! Ady

 

[Címzés:]
  Őnagysága
  Diósyné Brüll Adél
  urnőnek
  Budapest
  (Continentál szálloda)



57. Ady Endre – Diósi Ödönnének

[Nagyvárad, 1903. szept. 15.]

K: OSZK – Fond 74/4/4 – EMKE Kávéház Nagyvárad 3 összehajtott levélpapírja és borítékja – 6 f (r-v) – 112 x 176, 92 x 119 mm – Oldalszámozás: 3, 7, 9 – Tintaírás – Pr.: vétel Nádor Henriktől 1966. – Brüll Berta másolata: OSZK növn. 1946/21/3

Dat.: fpb: Brassó–Budapest 903. szept. 15. – épb: Budapest 903. szept. 16.

M: RSle 33–35. – RAöl 280–282. – AEvl 50–51. – AEl I. 85–86. (Mindegyik hibás, hiányos szöveg.)

Ady 12-én, szombaton utazott fel Pestre (l. az előző táviratot), a Continental szállodában szállt meg (a Nádor u. 22. sz. alatt volt), ahol Diósiné is lakott. Ez volt Ady második látogatása. A levélből következtetve a vasárnapot a fővárosban töltötte, és hétfőn, 14-én utazott vissza Váradra.

Az AEvl és az AEl a levelet szept. 28-i kelettel közli, annak ellenére, hogy a levéllel a kézirattárban 4. sorszámmal összetartozónak jelölt borítékon határozottan kiolvasható a szept. 15. keletbélyegző. Brüll Berta másolatán csak a hónapot jelzi. Ady 27-én valóban Pesten volt, a Diósinénak szóló beszámoló tehát 28-ára is beilleszthető. A szeptemberi levelek közös jellemzője: kínzó féltékenység, könyörgés az asszony kegyeiért, ma már megfejthetetlen, a titokzatos, várható vagy megtörtént eseményekre utalás állandó ismétlődése. A biztosan felderíthető tárgyi mozzanatok hiánya a teljesen pontos időrend kialakítását szinte lehetetlenné teszi.

E levél keltének a postai bélyegző által jelölt idejét az időjárásra tett megjegyzés erősíti meg. A Magyar Nemzet szept. 15-i számában a következő időjárásjelentés található: „Hazánkban a hőmérséklet főleg a déli részeken erősen emelkedett és ma reggel az Alföldön sirokkószerű szelek uralkodnak.”

New York: budapesti kávéház, az Erzsébet krt. 9/11. sz. alatti New York palotában.

találkoztam derék tanáröcsémmel. Fent volt a jámbor nálam: Ady Lajos bátyját a Continental szállóbeli szobájában kereste, de ő a 78-as szobában tartózkodott. Ez volt Diósiné szobája (l. a szept. 19-i boríték rájegyzését).

Bognár és Bognárné: Bognár Sándor gazdag nagyváradi borkereskedő (Hegedűs: AEN 129.). Brüll Berta szerint gazdag gyáros (EmlAE III. 133.).

Ősbuda: Ős-Budavára, nyári mulatóhely a Városligetben.

Fehér s Fehérné azonban némák. Nem kérdeznek s nem beszélnek: Fehér Dezső (1869–1935) a Nagyváradi Napló főszerkesztője és tulajdonosa; 1901 májusától 1903 októberéig Ady főnöke. Agilis, ügyes újságíró, Ady tehetségének egyik első felismerője és lelkes hirdetője. Érdeme, hogy teret biztosított a zseni kifejlődésének, és nem akadályozta képességeinek önálló kibontakozását. Fehért érzékenyen érintette Adynak a laptól való távozása, mert a NN-nak ő volt a fő erőssége. Szembekerülésüket idővel mindketten elfelejtették, s a költő nagyváradi „hősi korszaka” egyik főszereplőjének kijáró barátsággal és megbecsüléssel ápolta kapcsolatát Fehér Dezsővel.

Fehér Dezsőné Breitner Janka (1878?–1944) városszerte híres szépasszony, Ady váradi életének egyik tanúja (l. EmlAE II. 588–589.). Emlékezéseit, amelyek a Brüll családra, Diósiné házasságára, Adyval való megismerkedésére vonatkozóan – kritikával kezelve – forrásértékűek, Dénes Zsófia jegyezte le (Akkor). (Állításait Brüll Berta több helyen cáfolta.)

Fehérnének hamarosan tudomására jutott, hogy Diósinénak – nyáron, az ő távollétében – kapcsolata volt Halász Lajossal, s ettől kezdve gyűlölte volt barátnőjét. Ady párizsi útiterve miatt is haragudott rá (l. a szept. 6-i és 9-i levél jegyzetét).

Ady bele fog pusztulni egy bolondságba. (Istenem, én néha ezt komolyan és kínosan sejtem […]): a szerelem mélyén leselkedő halál képe, későbbi versek gyakori motívuma, már ezekben a levelekben is megjelenik (Király II. 183).

A nagy ügy: vagy Diósiné nyári viszonyának lelepleződése, hírének elterjedése Váradon, vagy a „képzelhetetlenül tragikus” esetnél kirobbant botrány köztudottá válása. Ebből a levélből is úgy tűnik, hogy a Diósiné, Halász Lajos és Ady között lejátszódott kínos jelenetnek Radó Ignác szemtanúja volt, vagy erről valamiképpen közvetve (talán Halásztól) értesült, s az asszonyt tolakodó udvarlásával zsarolta (l. a szept. 6., 9-i és okt. 2-i leveleket). Bár különösebb jelentősége nincs az Ady–Léda szerelemre vonatkozó ismereteink szempontjából, mégis megkockáztatunk egy másik feltevést, hogy Radó – tudva Diósiné Halásszal folytatott nyári viszonyáról – zsarolta, találkáért zaklatta őt, s ezzel gyűlöletessé tette magát Ady előtt. Hegedűs, Nagyvárad társasági életének ismerője, Halász Lajos és Radóné viszonyáról is tud (AEnn 437.). Radó tehát bosszúból is vetélkedhetett Halásszal Diósiné kegyeiért már Ady feltűnése előtt. Ha Diósiné helyzetét a Balogh c. elbeszéléssel mint kulcsnovellával magyarázzuk meg, az tűnik fel, hogy Balogh asszonya csak egy év múltán vallja be botlását, s Ady számára is „talány” A könnyek asszonya a versben és a szeptemberi levelekben. Igaz ugyan, hogy a „talányos, titokzatos” jelzők a mitizált Lédának Ady által akart jellemzői is voltak, de vonatkozhattak arra is, hogy Ady akkor még valóban nem tudott Léda nyári viszonyáról, s csak az asszony kétértelmű viselkedése, a gonosz pletykák és a botránnyal fenyegető helyzetek keltették fel benne a diszharmonikus szerelem érzését s az ezzel járó idegfeszültséget.

Halász Lajos l. a 37. levél jegyzetét.

hugocskája: Brüll Berta (1877. dec. 22.–1960) Diósiné nem szép, de érdekes arcú, filigrán termetű húga, a középső Brüll-lány. Kezdetben az Ady és Léda között bontakozó szerelem titkának egyedüli ismerője a Brüll családban, s így mindkettőjük bizalmasa, életük eseményeinek később is egyik állandó tanúja. Pajtáskodó, kötődő barátsága Adyval különösen a nagy szerelem bomladozó, kihűlő szakaszában néha a féltékeny, hisztériás idegalkatú Lédával szembeni szövetséggé vált anélkül, hogy csorbát szenvedett volna a mindkettőjük iránt érzett szeretete és segítőkészsége. Nagy érdeme, hogy a nénje által gyűjtött Ady-leveleket és más dokumentumokat hűségesen megőrizte. Adynak írott levelei közül csak nagyon kevés maradt fenn a tizes évek elejéről.

Berta 1903 nyarának jó részét egy nagynénjével Marienbadban töltötte, onnan szeptember közepe táján, „12–13-án” érkezett Budapestre, s nénje mellett maradt annak elutazásáig. A Párizsba készülődés hónapjaiban a költő és szerelme között ő az egyetlen összekötő kapocs; leveleket, híreket továbbít, biztatja a csüggedő Adyt.

Brüll Berta kétszer írta le emlékeit családjáról, nővére házasságáról, Adyról. Először a negyvenes évek elején Fehér Dezsőné számára, aki könyvet szándékozott írni Adyról. Dénes Zsófia közreműködésével el is készült a könyv, de akkor már nem jelenhetett meg. Fehérné 1944-ben meghalt. Dénes Zsófia a kéziratot átdolgozva és kiegészítve saját nevén kiadta 1957-ben (Akkor). Brüll Berta főleg a családjára és nénjére vonatkozó részeket ítélte kegyeletsértőnek és hamisnak. Kovalovszky Miklós kérésére az EmlAE c. gyűjtemény számára még egyszer lejegyezte emlékeit, sok helyen kiigazítva, cáfolva a Dénes Zsófia könyvében található állításokat (EmlAE III. 112–156.; Kovalovszky Miklós jegyzetei az emlékezéshez és a Léda-kérdéshez 156–219.).

Adjon kérem, illő helyeken (ha másnak nem, Lilikének) egy-egy üdvözletet: Ady hétvégi pesti útjai alkalmával találkozott Diósiné rokonaival és ismerőseivel. Brüll Berta így emlékezik a nénjével együtt töltött szeptemberi napokra: „Pesten nemigen jártunk sehova, csak a fogorvoshoz, onnan ebédelni, délután a rokonokhoz, este pedig késő éjszakáig ültünk a szobában és beszélgettünk. Ha Ady fent volt, tervezgetett, hallgatta Adél elbeszéléseit lány- és asszonykoráról. Áhítattal itta minden szavát, s Adél hűségesen, őszintén beszámolt életéről, szófiai elmenetelükről, szóval mindenről, s elpanaszolta párizsi életét. Ady szeretettel vigasztalta és biztatta, de leginkább csak nézte, mint valami csodát. A féltékeny és szemrehányó leveleket megírta ugyan Ady, de mikor ott volt nálunk, csak imádatát mutatta ki.

Elkísért bennünket a fogorvoshoz, a rokonokhoz, mindenfelé. És egyszer ő vitt el bennünket a Margitszigetre Bródy Sándorhoz. Bródy szeretettel fogadta, fiókának hívta, de egyébként nagyon pózolt. Úgy látszik nagyon akart tetszeni, és bizony kissé komikussá vált.” (EmlAE III. 135.) – Lilike: rokon kislány, talán az, akiről Brüll Berta is ír emlékezésében „unokanővérünk ötéves kislánykája”, akit Diósiné nagyon szeretett (EmlAE III. 131.).

Brüll Berta így jellemzi nénjét emlékezésében (Dénes: Akkor 111–114., 195., 222., 228.): nehezen kezelhető, elkényeztetett gyerek, akire a szigorú figyelmeztetés ellenkező hatású. Forró vérmérsékletű, szenvedélyes; csak fiús játékokat kedvelő, önérzetes, de szeretetre szomjazó. 14 évesen folyékonyan beszél németül, angolul és franciául. Adyval találkozva a napfényre, boldogságra áhítozó asszony úgy vélte, most végre megtalálta igazi társát. Más szenvedéseire nagyon együttérzően reagált. Tennivágyó, aktív, de inkább férfias tevékenységet kedvelő, asztalos-kárpitos munkát is elvégzett. Szerette a zenét. Az életben a formáknak nagy jelentőséget tulajdonított. Szerette az állatokat.

Későbbi emlékezésében (EmlAE III. 114–116., 131–132.): Kert- és virágkedvelő. Hirtelen mérgű, akaratos, makacs, önfejű. Olvasás- és könyvszerető. Szép, sőt feltűnő jelenség. Öltözködésében eleganciára törekvő. Lelkileg elégedetlen.

Brüll Berta így látta Adyt a megismerkedés első heteiben: igen szerény és hallgatag, félszeg, mintha nem bízna a tehetségében. Később: szellemes csevegő, jó humorérzéke van, játék- és tréfakedvelő, kedves, behízelgő modorú.




Hátra Kezdőlap Előre