[Nagyvárad, 1903. szept. 19.]
Éjjel 1/2 2 óra. Csókolom a kezét s hálát mondok a mai leveléért. Megnyugtatott, ha aggodalommal is töltött el. De az fölháborít, hogy levelem nem kapta meg. Elképzel-e eshetőséget és éppen most, hogy én Magának, Édes Szent Gyötrelmem, ne írjak. Éjjel küldtem ki kocsin ezúttal is a gyorsvonathoz. A hitvány kocsist vallattam s azt mondja föladta. Egyébként pedig nem volna mód arra, mely Magát az én lelkemből kiszakítsa. Maga előttem makulátlan Szent mindig s bármely esetben. Ugy volt, hogy reggel utazom fel, de evvel a szánalmas, szegény Fehérrel nagy, bajos dolog történt, valami leleplezés-féle ellene s egész éjjel most is ebben futok, mert őt összetörte. Fáj, hogy reggel nem mehetek s egy igen nagy kéréssel terhelem. Teljesítse én, édes szent Asszonyom. Én csak a délutáni gyorssal szaladhatok most már fel. Kérem, könyörgöm, levelem vétele után rögtön küldjön rövid táviratot (Ady szerkesztő Nagyvárad), hogy féltízkor érkezve fogadhat-e egy rövid órára. Körülbelül hajnalban utaznom kell vissza s borzasztó lenne – ugy érzem – ha Magával nem beszélhetnék. Csókolom
Ady Endre
[Nagyvárad, 1903. szept. 19.]
K: OSZK – Fond 74/4/6 – Az EMKE kávéház Nagyvárad levélpapírján – 2 f. (r-v) – 112 x 176 mm – Az azonos jelű boríték nem ehhez a levélhez tartozik (l. az 54. sz. levél jegyzetét). – Brüll Berta másolata: OSZK növn. 1946/21/8
Dat.: Brüll Berta másolatán: szept. 19.
M:
RSle 151. –
RAöl 410–411. –
AEvl 46–47. –
AEl I. 79–80. (Hiányos, hibás szövegek.)
A levelet olyan borítékban találtuk az OSZK Kézirattárában,
amelyen a nagyváradi és budapesti postabélyegzés egyaránt
szept. 11. Erre a napra azonban már van egy – bár bizonytalan keltezésű –
levél. A szept. 11-i kelet ellen szól, hogy Ady szeptemberi pesti útjai
szombat-vasárnapra tehetők, mint ezt a táviratok a leveleknél megbízhatóbban
mutatják, szept. 11. pedig péntek volt.
Brüll Berta másolatán szept. 19. olvasható, ennek alapján keltezi Belia György
(AEvl; AEl). Ilyen bélyegzésű boríték nincs a szeptemberi levelek
között, mégis ezt a keltezést kell elfogadnunk. A boríték Révésznél veszhetett el.
hálát mondok a mai levélért: Diósiné levelei nem kerültek elő (l. a Bevezetést).
levelem nem kapta meg: talán a szept. 17-i levélről van szó, amelyet Léda – úgy látszik – késve kapott kézhez. Ady majd minden nap írt Diósinénak (néha kétszer is), s szept. 16-áról nincs levél. Lehet, hogy ez veszett el, még mielőtt az asszony megkapta volna.
Maga előttem makulátlan Szent mindig s bármely esetben: Ady talán a szeptember 17-i levele miatt mentegetőzik, s felmenti az asszonyt minden gyanú alól.
Ugy volt, hogy reggel utazom fel: ha a levelet szombatra (19-ére) virradó éjjel 1/2 2-kor írta és expressz küldte, elképzelhető, hogy Diósinétól gyors választ (táviratot) kapott, s még aznap délután Pestre utazott, de valószínűbb, hogy az útiterve vasárnapra vonatkozik, hiszen szombat délután–este még el kellett készíteni a NN vasárnapi számát.
evvel a szánalmas, szegény Fehérrel nagy, bajos dolog történt, valami leleplezés-féle ellene: Fehér Dezső, más vidéki laptulajdonoshoz hasonlóan nem mindennapi ügyeskedésekkel teremtette elő a lap fenntartásához szükséges pénzt. Az eszközökben a kor sajtóerkölcsének megfelelően egyik lap sem volt válogatós: eszköztárukban szerepelt a zsarolás, a rivális lap leleplezése stb. Hegedűs szerint (AEnn 362–363.; AEN 48.) Fehér Dezső gróf Stadniczky Lászlót akarta megzsarolni azzal, hogy leleplezi zavaros birtokvásárlási perét. Stadniczky azonban nem fizetett, hanem hasonló módszerrel élve, viszont-leleplezéssel fenyegette meg Fehért, s Adynak kellett közbelépni, hogy a súlyosan diffamáló ügy ne kerüljön a sajtóba. (L. még EmlAE II. 589.) Ady nem vett részt az „inkorrekt pénzszerzési manőverekben”, különben nem vállalhatta volna Fehér kimentését (Hegedűs: AEN 65.).