[Nagyvárad, 1903. szept. 22.]
Édes, titokzatos Ílli, hát Maga még nem felejtett el engem? Valahányszor életjelt ad magáról, mindig megalázva érzem magam, de egyben isteni módon megközelít a hit, hogy valaki hozzám van forrva a gondolataival, valaki Velem van. Érzem tehát én is Magát, Édes Jó Illi. Érzem magam mellett, mint őrizőmet. Ady Endre a régi még. A vívódó, a befelé élő, a beteg lelkű ember s most olyan kárhozatos módon szerelmes valakibe, hogy bele fog pusztulni. A beteg ember szerelmével szerelmes. Imádkozzék értem, édes Illi s írjon magáról sokat. Imádkozzék, hogy gyógyuljak meg. Nagyváradon már nem maradok sokáig. Legfeljebb pár hétig. Nem tudom, merre megyek. Talán Párisba. Nem tudom. A könyvek holnap jelennek meg. Hogy s milyen czímre küldjem? Csókolja a kezét édes őriző s megmaradó ismeretlen Illim –
Ady.
Nagyvárad, kedd.
[Nagyvárad, 1903. szept. 22.]
K: MTAKK – K 18/155 – 1 „Nagyváradi Napló” feliratú összehajtott céges levélpapíron – 1 f. (r) – 149 x 234 mm – Tintaírás – Varga Ilona rájegyzése: 1903 IX 21. – Pr.: vétel V. I.-tól 1958.
Dat.: „kedd” szept. 22-re esett.
M: EmlAE II. 292–293. – AEl I. 81.
Ady és Varga Ilona utolsó ismert levélváltása a Még egyszer c. verskötet megjelenéséhez kapcsolódik. A kötetre Illi 4–5 előfizetőt gyűjtött, s a közeli megjelenés hírére levélben jelentkezett a példányokért. Levelére a NN szept. 17-i számának szerkesztői üzenetében kapott választ. Ady jelzi a kötet nyomdai elkészültének idejét, és megkérdezi, hogy „a régi módon mehet-e a levél?”. Varga Ilona igenlő válaszára küldte „poste restante” levelét, s a NN szept. 20-i számában jelzi is ezt. Bár Varga Ilona utólag 1903. szept. 21-et írt a levélre, a pontos kelet szept. 22. (kedd). Ady a két szerkesztői üzenet után küldi 26. levelét (EmlAE II. 292.). Az új szerelem lázas lelki válságát tükröző levél mintha csak a Kíváncsinak szóló „első szerkesztői üzenet lélekfeltáró vallomását folytatná” (EmlAE II. 330.).
E szerelem diszharmóniájáról, gyötrelmességéről tanúskodik majdnem mindegyik levél Párizsba utazásáig (l. különösen a szept. 12-i levelet és jegyzetét), de a belepusztulás érzése mellett a kigyógyulás vágya először itt jelentkezik (vö. a Somló Bódognak 1903. nov. 29-én írott levéljegyzettel).
A beteg ember szerelmével szerelmes: A mondat magyarázatát talán a két évvel későbbi Apolló bukása c. novella beteg szerelem jelzős kifejezésben találjuk meg (BN 1905. nov. 10.). A novella költő hőse az „ős szerelem vallásá”-nak hirdetője: igazsága az, hogy a „szerelem forrásvíz, amelyből akkor iszunk, amikor szomjasak vagyunk”, „a szerelem nem minden, nem az egész élet”, s „meg kell mentenünk a világot a beteg szerelmek beteg kultuszától”. A novellahős beleszeret egy asszonyba. Jellemzése: „hitvány, kicsi, vértelen, parfümös, csipkés asszony”, „illatszóró”, „boszorkányos, csipke fantom” (A „hitvány, kicsi, vértelen” jelző stilisztikailag antifrázis, de mint ilyen, az eredeti jelentésből is hordoz szándékoltan bizonyos negatív tartalmakat.) A szerelmes költő megváltozik, elveit feladja. „Minden gyötrelmét, bús bábságát beleírta ideges, beteg, különös novellákba.” (L. még Bustya Endre jegyzetét a novellához AEön 1321–1322. és Koczkás Sándor jegyzetét A Léda szíve c. vershez AEÖV I–II. 612–613.)
írjon magáról sokat: Varga Ilona emlékezésében írja: „Lelkemben mély gyászt és a végleges elszakadás fájdalmát éreztem” – a levél hatásaként (EmlAE II. 293.; l. még a 39. sz. levél jegyzetét).
Nem tudom, merre megyek. Talán Párisba: érdekes, hogy a Párizsba utazás szándéka a Lédának és a Bertának írott levelekben mindig határozott, itt bizonytalan, feltételes, és nem kapcsolódik a bevallott szerelemhez. Mintha a Varga Ilonának írt 1899 végi levelek titkolózása ismétlődne meg.
A könyvek holnap jelennek meg: a Még egyszer szept. 26-án került ki a nyomdából. Ady dec. 18-án hat példányt küldött Varga Ilonának (EmlAE II. 293.).