103. Ady Endre – Brüll Bertának

Édes Jó Bertuska, fenn voltam az éjszaka – képzelje! – éjfélig. Szörnyen lumpoltam. Megittam hét = 7 csésze theát tejjel, kártyáztam, iparkodtam mulatságos causeur lenni egy szörnyű buta társaságban, a mi ilyen viszonyok között nem is volt nehéz, ezután jött egy nyugtalan álom s most olyan álmos és buta vagyok, mint egy dekadens költő.. Most már megkaptam a várvavárt pesti levelet, de most meg uj halasztó ügyem támadt. De e héten, vagy legkésőbb hétfőn okvetlenül Nagyváradon leszek. Rettenetes ez az idekötöttség, de a párisi utamért tűröm. Csak mulnék az idő gyorsabb tempóban. Így állandóan ideges vagyok, hiába kurálom magam épen az idegesség ellen. A tegnapi kis, örvendeztető télnek vége. A sár még nagyobb s a felhők még piszkosabbak. Párisból semmi sem jött, sőt én írok mindjárt egy rövid levelet. A maga levelét háromszor is elolvastam. Mikor érkezett, rettenetesen ideges voltam. Most aztán harmadszor olvastam el s olyan örömet szerzett végre, a minő kedves ez a levél. Parancsoljon az időnek, hogy szép legyen, mikorra én odaérkezem. De tudom, hogy nem lesz olyan szép, mint a multkor. Csókolom a kezét édes jó Bertuska. A maga falusi barátjának fáj a feje s álmos. Szeretettel üdvözli Ady. Hétfő este.

[Címzés:]
  Őnagyságának:
  Brüll Berta urhölgynek
  Nagyvárad
  (Főutcza – Stern-ház)

---