[Érmindszent, 1903. dec. 14.]
Édes jó Bertuska, most hétfő van, este hat óra. Ezelőtt egy félórával érkeztem haza egy döczögő kocsin Nagykárolyból. Budapestről tegnap késő este érkeztem Nagykárolyba s az éjszakát ott töltöttem. Budapesten majd megfagyott a lelkem, pedig magammal vittem a nagyváradi szép napot és enyheséget. Érthetetlennek, lármásnak, üresnek és czudarnak láttam mindent és mindenkit. Az első napon Hoffmannt hajtottam fel (kétszer is hiában kerestem előbb). Aztán, hogy ő hírt mondott, kissé megnyugodtam. Vészi üzent utánam. Írtam neki, hogy csak egy napig maradok fönt. Ugyancsak üzent Bródy is Szász Zoltánnal. Neki is ezt üzentem vissza s azt, hogy a beküldött czikkem ne közölje. Másnap ujra jött Szász. Azt mondta: Bródy sejti, hogy én duzzogok, mert nem ő írt a könyvemről. A czikkem nem adja vissza, hanem a jövő számban közli s kér: keressem föl. Azért sem mentem. Ellenben elmentem Fedák Sárihoz. Zsazsa rendkívül melegen fogadott, kibékített Rákosival, kinél viszont másnap voltam igen szívesen látott vendég. Szemerével nem tudtam beszélni, de barátai magukra vállalták ügyemet s az öreg Ujházi pedig Meszlényi Adrienne-nek fog szólni, ami Szemerénél mindennél többet ér. Szombaton délután Kiss Józseffel töltöttem az időmet, a „Hét” vasárnap fog a kötetemről írni, egyébként Kiss igen leszólta a verseimet, ellenben melegen invitált ujra a Hét munkatársai közé. Holnap-holnapután küldök a Hétnek és a Bud Hírlapnak czikkeket. Körülbelül ezek a budapesti utam fő momentumai. Hajós Izsó volt fölfelé igen kedves s ujra meginvitáló utitársam, hazajövet VárAdy Zsigával, Hlatky Endrével stb. találkoztam. Itthon egy levelező lapja várt Diósynak. Így hangzik „Kedves Ady uram, szíves sorait megkaptuk, köszönjük. Kérjük, csak folytassa. Tőlünk csupán néhány nap mulva számíthat kimerítőbb levélre, mivel a költözködés, illetve az azzal járó berendezkedés minden perczünket igénybe veszi. Így hát a késés az írással nem szándékos. Uj czímem: 92 Rue de Levis XVII. További tudósításait örömmel várom. Fogadja legszívélyesebb üdvözletünket s részemről baráti kézszorítást. Diósy.” Én holnap írok Párisba. Nagyváradra is kell írnom pár levelet. Bírónak is, ki ugy látszik ott vész, mert itthon két temesvári távirat vár ujabb ajánlatokkal s csalogatásokkal, persze hasztalan. Én mikor eljöttem s megcsókoltuk egymást Lajossal (ne nevessen: inkább csak szimbóluma volt ez a csóknak) arra kértem, mentse ki és meg magát. Ígérte, de ugy látszik, nincs ereje. Mióta eljöttem, sokat gondoltam Magára, Bertuska. Hogy hazajöttem, a Maga levele és lapja hozta a lelkembe az első derűt. Olyan édes dolgokat ír, hogy szívtelenség volna reájuk panaszokkal, keserűségek ujságolásával válaszolni. Ma hát nem írok egyebet. <Olyan> <f>Fölkavart, kissé fáradt érzések között kellene egyébként is keresgélnem a lelkemben, mely gyakran el-elszabadul s hol ott van Maguknál, hol a rue Levis ismeretlen kis lakásában. Várom legédesebb sorait édes, jó Bertuska s a lelkem öleli a maga nemes, meleg lelkét – Ady.
[Érmindszent, 1903. dec. 14.]
K: OSZK – Levelestár növn. 1935/86/30/a-b – Két hajtott levélpapír – 4 f (r-v) – 112 x 175 mm – Számozott oldalak: 2, 3, 4, 5, 6, 7 – Tintaírás – Pr.: vétel Lantos Adolftól 1935. – Gépelt másolat: MTAKK K14/13.
Dat.: a levélben „most hétfő van”, dec. 9. utáni hétfő 14.
M: RAéL 308–310. – RAöl 234. – AEvl 83–84.
– AEl I. 123–124. (pontatlan szövegek).
a nagyváradi szép napot: dec. 9-ét Ady Brülléknél töltötte.
Hoffmann: Hoffmann Sándor Diósiék Budapesten lakó ismerőse vagy rokona.
Aztán, hogy ő hírt mondott, kissé megnyugodtam: Ady nov. 23-án kapott utoljára levelet Lédától. A gyéren szállingózó levelek miatt ideges, nyugtalan, „valósággal összeomlással” fenyegetett (l. a 81. sz. levelet), s Bertát ostromolja hírekért. Pestre érkeztekor azért kereste már első nap Hoffmannt, hogy hírt halljon Diósiékról.
Vészi üzent utánam: Vészi már akkor szerette volna a BN munkatársául megnyerni Adyt. (L. a nov. 23-án Diósiéknak írott 95. sz. levél jegyzetét.)
Bródy sejti, hogy én duzzogok, mert nem ő írt a könyvemről: a Még egyszer-ről Szász Zoltán írt a Jövendőben (l. az okt. 19-én Brüll Bertának írott 84. sz. levél jegyzetét).
A czikkem: az Ars liberorum muratorum c. cikkről van szó, amely végül is nem jelent meg a Jövendőben (l. a 77. sz. Bródy Sándornak írott levél jegyzetét).
elmentem Fedák Sárihoz: Ady Nagyváradon ismerkedett meg Fedák Sárival vendégszereplése alkalmával, s fellépéséről elragadtatott hangon írt (AEÖPM III. 66., 91–93.; AEÖV I–II. 115., 117., 461–462.). Később lelkesedése erősen megcsappant (AEÖPM IV. 65.). Fedák Rákosi Szidinek – Rákosi Jenő nővérének – kedvelt tanítványa volt, s közbenjárására e kapcsolat adott lehetőséget.
kibékített Rákosival: Ady többször kifejezésre juttatta ellenszenvét Rákosi Jenő konzervatív nacionalista-klerikális nézetei iránt (AEÖPM I.2 492.; II.2 103., III. 48., 113., IV. 18.), és színikritikáiban drámáiról is lekicsinylően írt (AEÖPM II.2 23–24., 299–300.), ezért volt szükség a „kibékítésre”. Ady Lajos szerint (94.) bátyja pesti lapokhoz keresve kapcsolatot „Rákosi Jenőhöz ment el először, aki igen barátságosan fogadta, s tárcák, párizsi levelek és tudósítások számára felajánlotta a Budapesti Hírlap hasábjait”. Rákosi Jenő Ady halálakor írott nekrológjában (BH 1919. jan. 28.) így emlékszik a látogatásra: „mikor Párizsba készült, beszólt a »Budapesti Hírlap« szerkesztőségébe azzal a kéréssel, nem írhatna-e nekünk a francia fővárosból egyetmást. Hogyne. Szívesen.” Később így írt a találkozásról: „[…] tudtommal egyszernél többször nem láttam. A Budapesti Hírlap szerkesztőségébe jött egyszer fel hozzám azzal a kéréssel, elfogadnánk-e tőle cikkeket Párizsból, mert ő most útban van oda. Hogyne fogadnánk szívesen, csak írjon. És Ady írt is, de nem Párizsról, hanem a magyar népről kedves pár tárcacikket. Egyszer csak egy verset kapok tőle. Úgy látszik, akkor kanyarodott be a francia dekadensek berkeibe. Nekem sehogy se tetszett a vers, nem is adtam ki: Ady ezentúl nem is írt a Budapesti Hírlapnak.” (Rákosi Jenő: Emlékezések. Bp., [1926.] 2. köt. 181. /R. J. művei/.) Ady már nov. 23-án azt írja Párizsba, hogy a BH-nak „kvázi levelezője” lesz. Ebből arra következtethetünk, hogy október végi pesti útja alkalmával vagy levelezés útján tárgyalt a lappal (talán Csajthay Ferenc főszerkesztőhelyettessel), s biztató ígéretet kapott, hogy ha nem is szerződtetik tudósítónak a laphoz, írásainak közlését vállalják. Arra vonatkozóan azonban, hogy Ady már ekkor, s először Rákosihoz ment, a levelezésben és az emlékezésekben nem találunk bizonyítékot. Elvbarátai előtt inkább szégyellte ezt a lépést, hiszen Somló Bódognak dec. 18-án írott levelében restellkedve említi a BH barátságát, s később Bíró Lajosnak is hasonló értelemben ír (1904 júliusában; l. még Vezér Erzsébet előszavát az AEÖPM V. kötetéhez 293–296.; Bölöni 29–30.). Kénytelenségből fordult tehát a népszerű, elterjedt, jól fizető BH-hoz, mert a többi laptól még kevesebb biztatást kapott, sőt Vészi József, a BN főszerkesztője egyenesen lebeszélni próbálta párizsi útjáról (l. a Somló Bódognak dec. 18-án írott 120. sz. levelét).
Szemerével nem tudtam beszélni: pénzbeli támogatást akart tőle kérni (l. a jan. 11-én Bíró Lajosnak és 1904. febr. 4-én Szemerének írott levelét és a jegyzetet: 130. és 136. sz.).
Meszlényi Adrienne: l. a Diósiéknak nov. 23-án írott (95. sz.) levél jegyzetét.
A „Hét” vasárnap fog a kötetemről írni, egyébként Kiss igen leszólta a verseimet, ellenben melegen invitált ujra a Hét munkatársai közé: A költői-világnézeti fejlődése útján a hivatalos konzervatív irodalommal való szembekerülés vitte közel Adyt Kiss Józsefhez. Lehetséges, hogy már a Versek c. kötetnek A Hét-ben megjelent rövid, elismerő kritikája után személyes találkozást keres vele (EmlAE II. 312.). Hegedűs Nándor A Hét szerkesztői postája alapján feltételezi, hogy Ady 1900 első felében kétszer is küldött verset a lapnak, de a válasz elutasító volt (AEnn 28–29.). Ennek ellenére Ady lelkesedése Kiss József iránt a váradi évek alatt nem csökkent: „az egyedüli nagy élő magyar költőnek” (AEÖPM I. 264.), „a magyar poéták vajdájá”-nak, „a mi édes nagy poétánk”-nak nevezi (AEÖPM III. 25.; l. még Hegedűs: AEnn 67.), de az elutasítás mégis hozzájárulhatott a költői kedv megcsappanásához. Ha előbb nem, Kiss József 1900. márc. 4-i váradi előadása alkalmával személyesen is megismerkedhettek. Második verses kötetét Ady valószínűleg maga adta át, és ajánlotta a főszerkesztő figyelmébe valamelyik pesti útja alkalmával, október elején vagy végén. Ekkor kerülhetett sor arra, hogy Kiss József meghívta A Hét munkatársai közé. Úgy látszik azonban, hogy sem a Még egyszer ismertetésének ígérete, sem az invitálás nem volt komoly: a kötetről egyáltalán nem írt A Hét, s Ady-írás sem jelent meg a folyóiratban. Nov. 30-i (104. sz.) és dec. 1-i (106. sz.) levelében azt írja Ady, hogy cikket, illetve novellát küldött A Hét-nek, s e levélben is jelzi, hogy újabb cikket készül küldeni. Arra lehet gondolni, hogy kispróza írására kapott biztatást, vagy maga is belátta, hogy versei sikerében ott nem bízhat. De a prózát sem közölték, s Ady megneheztelve lemondott a további próbálkozásról (l. az 1904 júniusában Bíró Lajosnak írott 154. sz. levelét). Csak három év múlva kísérli meg újra és utoljára a közeledést Kiss Józsefhez és lapjához, de lényegében akkor is eredménytelenül (l. az 1907-es levélváltást).
Holnap-holnapután küldök […] a Bud Hírlapnak czikkeket: a BH-ban dec. 31-én jelent meg az Esetek c. tárcája.
Hajós Izsó […] ujra meginvitáló utitársam: l. a Diósiéknak okt. 9-én írott 79. sz. levelet.
Id. Hlatky Endre (1851–1916): tekintélyes nagyváradi ügyvéd, Ady jó embere, Szűcs Győző szerint mecénása (l. EmlAE III. 257., 259.). Fia ifj. Hlatky Endre: nagyváradi ügyvéd, a negyvenes években főispán, polgármester, a helyi Ady-múzeum létrehozásának egyik szorgalmazója (EmlAE III. 260.).
levelező lapja várt Diósynak: Ady nov. 30-án írt a házaspárnak (l. a 104. sz. levelet). Ebben panaszkodik a „párizsiak”-ra, akik „rosz levélírók”. Diósi erre válaszol. Feltűnő, hogy megadja az új címüket, hiszen Ady már Pestről erre a címre ír Diósinénak okt. 31-én (85. sz.), s ide küldi második levelét a házaspárnak (95. sz.). Diósiné két levele után ez a harmadik levél Adynak Párizsból.
temesvári távirat: l. az okt. 15-i 81. sz. levelet.
megcsókoltuk egymást Lajossal: más levelében is vall szoros barátságáról Bíróval (l. az 1904 júliusában írt levelet és Lengyel könyvének egy fejezetét: 337–378.).