[Érmindszent, 1903. dec. 18.]
Kedves jó Bertuska, én mihelyst hazaérkeztem, hétfőn, rögtön írtam Magának. Sőt e levelemben tisztáztam gyáván, zavarosan, de valahogyan mégis a maga „mert”-vádját is. Lehetetlen, hogy ezt a levelet se kapta volna meg. Tegnap ujabb, szemrehányó levelet írtam s ebben vonatkozások vannak első levelemre. Nyugtasson meg, kérem, hogy levelem, az első is, megérkezett: Ha ez a levél is elveszett, most már kérlelhetetlen leszek a postával szemben. Tegnap ujra írtam Párisba hosszu s vidám levelet. Ma egész halom levelet kaptam. Egyet Somló Bódogtól, egyet Vészitől, ki ujra hív stb. Nagyon várom a maga válaszát. Meleg, ragaszkodó barátsággal küldi kézcsókját híve Ady.
Péntek d.u. 3 1/2.
[Érmindszent, 1903. dec. 18.]
K: OSZK – Levelestár növn. 1935/85/16 – Hajtott levélpapír – 2 f. 1. f. (r-v) – 112 x 175 mm – Tintaírás – Pr.: vétel Lantos Adolftól 1935.
Dat.: a tartalomból: 14. utáni első péntek 18.
M: RAéL 299. – RAöl 228. – AEvl 90. – AEl I. 129.
Az Ady által említett dec. 14-én és 17-én írott levelek nem vesztek el, de egyikből sem derül ki biztosan, mi lehetett Berta „»mert«-vádja”. Berta levele és lapja, amelyekben „olyan édes dolgokat ír”, már hazaérkeztekor (dec. 14-én) otthon várta Adyt, ezekre válaszol az aznap írt levél utolsó mondataiban. Ezekből legfeljebb arra lehetne gondolni, hogy Diósiné váradi otthonának varázsa tett rá mély benyomást. A dec. 21-i levél azonban már világosan szól arról, hogy a „kényes téma”, amit Berta érintett, kettőjük barátsága és „e barátság esetleges sorsa”.
Az okt. eleje óta tartó sűrű levélváltás, Ady leveleinek bensőséges, élete titkaiba, válságaiba beavató bizalmas hangja a lány együttérző rokonszenvét váltotta ki, s ő is bizalmába, szeretetébe fogadja a költőt, sőt dec. 9-i találkozásuk után szükségét érzi, hogy kölcsönösen megmagyarázzák érzéseiket. Berta „mert-vádja” talán az volt, hogy Ady leveleiből áradó melegség, szeretet csak Diósiné húgának szól. Megfejthetetlen, hogy Berta miért tagadta le a dec. 14-i levelet, talán újabb, részletesebb és kedvezőbb választ várt? Ady még dec. 21., 23., 24-én is említi az „elsikkadt levelet” – tehát Berta később sem oszlatta el a gyanút, hogy a levél elkallódott. Ady a „kényes témát”, amely – úgy tűnik – a lányt izgatta, a dec. 21-i levélben lezárja. A kettőjük között kialakult baráti kapcsolatot Ady a Bíró Lajosnak nov. 21-én írott (92. sz.) levélben jellemzi.