[Érmindszent, 1903. dec. 21.]
Édes Jó Bertuska, Tasnádon voltam, este érkeztem s egyszerre kaptam itthon Magának két levelét, a szombaton s vasárnap írottat, ez a jeles posta egyszerre expediálta mindakettőt. Tehát hétfőn (ma egy hete) írott levelem ismét elfogták! S hogy tegnap nem kaptam Magától levelet, azt hittem, hogy a Magáét is elfogták! Hát most már nem nézem, hogy három hét az egész idő, följelentem a derék népet. Mit írtam volt Magának?, azt félszeg és lehetetlen dolog volna visszaadnom. Reflektáltam a vádjára, főként a „mert”-re s egy kis sejtelmes magyarázatát adtam a mi barátságunknak s e barátság esetleges sorsának. Nem írom le ujra, nem is tudnám, nincs is szükség reá. Ne magyarázgassuk mi a mi érzéseinket. Nincs erre szükség s nem is lehet. Akármilyenek, – becsületesek és sem maga sem én nem vagyunk ijedős temperamentumok…. Nagyon boldoggá tett Adél levelének idézetével, az uti marsallság ideája pompás. A helyzet az, hogy mikor tul fogjuk lépni a magyar határt, én még étlapot sem fogok merni kérni Maguk nélkül. Egyébként pedig ijesztő módon falusi ember kezdek lenni. Csak épen a mai napon volt már régi idő óta, hogy triviálisan szólván „nem voltam odahaza” semmi módon. Tasnádon, társaságban, az uton, idehaza, egész mostanig, hihetetlen szórakozottsággal tüntem fel. Egy pillanatig nem tudtam az agyamból kibocsátani Magukat, a párisi utazást és a többit. Főképen a többit. Kérem, nehogy szigorú arczot vágjon: a párisi első napok érthető szenzáczióira czélzok. Végül még ujságolom ezennel, hogy decz. 30-ra 200 kor. pénzbírság s elővezettetés terhe mellett Nagyváradra idézett a bíróság tanúnak, mint párbajsegédet egy régi párbajügyben. Valószínű, hogy el kell mennem s ha megengedik, meglátogatom Magukat… (Elég szerény vagyok?) Párisból én persze csak e hét végére várhatok levelet. Csókolja a kezeit édes Bertuska, a Maga hűséges és alázatos híve Ady. hétfő este 9 ó.
[Címzés:]
Őnagyságának:
Brüll Berta urhölgynek
Nagyvárad.
(Főutcza, Stern-ház).
[Érmindszent, 1903. dec. 21.]
K: OSZK – Levelestár növn. 1935/86/17 – Hajtott levélpapír borítékkal – 2 f (r-v) – 112 x 175, 92 x 118 mm – Tintaírás – Pr.: vétel Lantos Adolftól 1935.
Dat.: fpb: nincs (bélyeg letépve) – épb: Nv 903 dec 23 – „hétfő” = 21.
M: RAéL 299–301. – RAöl 228. – AEvl 92–93. – AEl I. 131–132.
hétfőn […] írott levelem ismét elfogták: Ady nov. 10–11-i levelében (89. sz.) már egyszer panaszkodik az érkávási postamesternőre. Gyanakszik, hogy nov. 4–5. körül Bertának írott levelét kíváncsiságból ő fogta el. Az a levél, valamint a Diósiéknak ugyanakkor írott valóban hiányzik a gyűjteményből. Hétfőn, dec. 17-én írott levelét a címzett megkapta (l. a 118. sz. levelet).
Ne magyarázgassuk mi a mi érzéseinket: l. a dec. 18-i levél jegyzetét (119. sz.).
Nagyváradra idézett a bíróság tanúnak: a váradi lapok a tárgyalásról, ill. annak elnapolásáról nem tudósítanak. Így csak feltételezhetjük, hogy arról a párbajról van szó, amely Halász Lajos és Lengyel Géza újságírók között zajlott le 1903. márc. 18-án „egy hírlapi polémia epilógusaként”. Ady Halász Lajos segéde volt (l. Hegedűs: AEnn 311–312.). Dec. 27-i (124. sz.) levelében azt jelezte Brüll Bertának, hogy szerdán, 30-án Nagyváradon lesz. Jan. 2-án Diósiéknak megírja (125. sz. levél), hogy járt ott, a tárgyalásról azonban nem tesz említést.