[Érmindszent, 1903. dec. 24.]
Kedves jó Bertuska, elsikkadt levelemben beszámoltam volt én Magának a budapesti napokról is, Ujházival voltam csaknem mindig, voltam Bródynál, Vészinél, az öreg Ujházival könyelműsködtünk[!] a Folies-ban, összejöttem a Czettel (vagy Zettel) Dóri-féle társasággal stb. Általában ez alkalommal igen szerettek Budapesten. Most nem tudom, hány napig kell fönnmaradnom. Rengeteg ügyes-bajos dolgom lesz. Lehet, hogy haza majd csak jan. 10 után kerülök s akkor pár nap alatt kell nyélbeütnöm az utrakelés fizikai föladatait. Igen szidom magamat. Az idegességem tudniillik egyre nagyobb s képtelen vagyok magamat megregulázni s lecsöndesíteni. Nem baj, hogy a magyarázataimat nem értette meg. Az sem volt világos, a mit nekem magyaráznom illett s kellett. Jó, hogy Maga is belátta a napirendre térés nagy böl<cz>csességét, mely ez esetben különösen helyes. Nem? Ha nem röstelném, tudomásul venném, hogy Magának deczemberben méltóztatott először – ránézni erre a furcsa világra, de módfelett huzódozom minden szabályos gratulácziótól. Párisból holnapra várok levelet, de elkészültem arra is, hogy majd csak vasárnap vagy hétfőn érkezik levél. A Nagyváradi Naplóhoz – mint olvasom – egy, régi, jó s jobb sorsra méltó barátom állott robotba. Egyebekben még Somló is késik ezuttal, hogy írjon valamit. Bíró hallgat, Várady Zsigmond is ígérte, hogy ír olykor, ő is hallgat, még az öreg Bodor Károly is…. Most már látom, hogy jan. 19-én elszakad egy utolsó érzés-szál is, mely Váradot eddig nekem mégis megtartotta. Isten vele, édes Bertuska, csókolja a kezeit, igaz ragaszkodással üdvözli híve Ady – csütörtök.
[Címzés:]
Őnagyságának:
Brüll Berta urhölgynek
Nagyvárad.
(Főutcza, Stern-ház)
[Érmindszent, 1903. dec. 24.]
K: OSZK – Levelestár növn. 1935/86/19 – Hajtott levélpapír borítékkal – 2 f. (1. f.: r-v, 2. f.: r) – 114 x 175, 92 x 118 mm – Tintaírás – Pr.: vétel Lantos Adolftól 1935.
Dat.: fpb: Érkávás 903 dec 25 – épb: Nv 903 dec 26.
M: RAéL 301–302. – RAöl 229. – AEvl 94–95. – AEl I. 133–134. (hiányos szöveg).
elsikkadt levelemben beszámoltam volt én Magának a budapesti napokról is: l. a dec. 14-i (113. sz.) levelet és jegyzetét.
Czettel (vagy Zettel) Dóri: Kovalovszky szerint nem nőről, hanem egy váradi férfiról van szó: nevének (Izidor? Adorján?) becéző alakja a Dóri (l. az AEl ismertetésében a Bevezetőben).
Nem baj, hogy a magyarázataimat nem értette meg: l. a dec. 18-i (119. sz.) levél jegyzetét.
Magának deczemberben méltóztatott először – ránézni erre a furcsa világra: Brüll Berta születésnapja dec. 22.
A Nagyváradi Naplóhoz – mint olvasom – egy, régi, jó s jobb sorsra méltó barátom állott robotba: A következő napihír jelent meg a NN 1903. dec. 20., 291. sz. 4. lapján: „A szerkesztőségből. Sipos Béla, ismert jeles nevű harcosa a vidéki zsurnaliszta tábornak, ki eddig Debrecenben működött közbecsülés és szép tehetségének elismerése mellett, a »Nagyváradi Napló« szerkesztőségének kötelékébe lépett. Izmos író és hírlapíró talentumát hamar meg fogja ismerni írásaiból a mi közönségünk, s hisszük, hogy becsülni is fogja azért a buzgalomért, mellyel a város közügyeit szolgálni akarja. Addig is míg e közvetlenebb bemutatkozásnak elérkezik az ideje, szeretettel ajánljuk új munkatársunkat a közönség jóindulatába.”
Sipos Béla (1879–1909): Ady legkedvesebb barátja volt a debreceni években, ő csábította a jogi tanulmányokat nem kedvelő, bohém életvitelben is rokon cimboráját az újságíráshoz (l. EmlAE II. 22., 27., 76–78., 87., 217–218., 244.). Együtt újságíróskodtak a DFL, a DH és a D szerkesztőségében, s egy ideig együtt is laktak (Kardos 87–88.). Ady még Nagyváradról is váltott leveleket barátjával. Balassa Sándor tartalmilag ismerteti az 1900-ból származó leveleket, amelyek Béber László szerint a húszas években újra felbukkantak, majd elkallódtak, valószínűleg megsemmisültek (EmlAE II. 659–664.). Sipos Béla később visszament Debrecenbe.
Várady Zsigmond is ígérte, hogy ír: érmindszenti magányából Ady – úgy tűnik – sok barátjának, nagyváradi jó emberének írt, de választ nem kapott. Sem Váradyval, sem mással való levelező kapcsolatáról (Brüll Bertán, Bíró Lajoson és Somló Bódogon kívül) ebből az időből nem tudunk.
Bodor Károly (1841–1918): nagyváradi orvos, költő, a Szigligeti Társaság főtitkára.