[Érmindszent, 1904. jan. 23.]
Kedves Lajosom, Endre nevében – ki még egy pár napig itthon lesz, és egy pár nap mulva irányodban érzett roppant nagy haraggal fog Párisba utazni el – kérlek meg, hogy emlékezzél meg Papp Gyula tisztelendő urról, kivel ti a Félix fürdőben találkoztatok pár évvel előbb.
Nevezett Rákosi Jenővel állandó összeköttetésben és levelezésben van, de egy most aktuálissá vált ügyében szüksége van a Fedák Sári jóindulatára is Rákosi Jenőnél, melyet egyedül tőled vár és remél megszerezhetni.
Bandi ugyan is nagyon igénybe vette nem régen Fedák Sári jóindulatát s így ez ügyben semmit sem tehet meg érette. A te szíves figyelmedbe és jó indulatodba ajánljuk tehát Papp tisztelendő urat, melyet akár egy közvetlen Fedák Sárihoz küldött levéllel, akár egy Papp Gyulának (Érmindszentre) leküldött, s Fedák Sárihoz szóló ajánló levéllel bizonyíthatsz meg legjobban, – még pedig (lehetőleg) sürgősen.
Mi – mint fent említém – utazásra készítjük szegény Bandit. Talán 4–5 nap mulva uton is lesz. Addig egy levéllel kibékítheted.
Én magam a héten Pesten voltam az utolsó félévre beiratkozni; most jöttem haza csak, de már az uton élveztem a B. N. tárcáját.
Mégegyszer kér az említett nagy ügyre s szíves szeretettel ölel tisztelő híved
Érmindszent 1904. jan. 23.
Ady Lajos
[Ady Endre írásával:]
Megállj, nyomor-lény!
Ady Endre
Édes öregem, épen itt vagyok Papp tisztelendő úrnál s a fennebbi kérés és ügy alapjáról (vagy tán inkább tárgyáról) is írhatok. A szamosujvári diocesisben ugyanis megürült a legutolsó kanonoki stallum. Ne ijedj meg, mert ott még a püspöknek is csak 10000 frt a fizetése. Ez az utolsó állás pedig 1000 frttal van csak dotálva, amelyért a többi kanonokok összes irodai ügyeit is ő intézi.
Rendesen üresedésben – vacantiában – is szokott lenni, mert stalluma nem ér fel az utolsó prachiával[!] sem. De Papp tisztelendő ur évek óta beteges ember, elannyira, hogy többet jövedelmező paróchiájának terheit, szolgálatát viselni képtelen, s ezért – nem pedig a titulus okáért – ohajtoznék ez állandó vacantiában levő stallumra.
Ez az ügy!
Mindenesetre könnyen megkaphatja egy kis jóakarattal, s egyébként pedig jó volna, ha a sok dákó kanonok közé egy általánosan ismert magyar érzelmű, derék pap juthatna be.
Mégegyszer ölel
híved
Ady Lajos
Szívélyesen üdvözli
s alázattal kéri
a fentiekre: Tisztelő híve:
Papp
Érmindszent, 1904. jan. 23.
K: OSZK – Levelestár (5) – Hajtott levélpapír – 2 f. – (1. f.: r, 2. f.: r-v) – 112 x 177 mm – Tintaírás – Pr.: Bíró Lajosné ajándéka 1958.
M: itt először.
Ady Lajos bátyja megbízásából írta ezt a levelet, ezért – a jegyzetek bevezetésében rögzített szempontok alapján a főszövegbe vettük fel. – Papp Gyuláról l. a 38. sz. levél jegyzetét.
E levéllel, amelynek megírására Adynak már nem volt sem türelme, sem kedve (bosszús volt Bíró Lajosra hallgatása miatt, leveleire nem válaszolt, kéréseit nem teljesítette), lezáródott az Érmindszentről írt őszi–téli levelek sora. A következő fennmaradt levelet már Párizsból keltezi.
E levélből is arra következtethetünk, hogy 27–28-án indul el szülőfalujából. (Ady Lajos: „úgy gondolom: 27-én”: AL 96.).
Bandi ugyanis nagyon igénybe vette nem régen Fedák Sári jóindulatát: a színésznő ajánlotta be Adyt Rákosi Jenőhöz, s támogatta kérését, hogy Párizsból küldött cikkeinek adjon helyet a szerkesztő a BH-ban (l. a 113–114. sz. levelet).
Ady Lajos a levélhez kiegészítést is ír Papp Gyulával együtt a kérés részletesebb magyarázatával.