157. Ady Endre – Ady Lajosnak

K: MTAKK – K 5/29 – Postai képes levelezőlap, nyomtatott felirata: Carte postale – Union Postale Universelle – (ugyanaz még több nyelven) – Képes oldal: fiatal lány virággal (Lychnogravüre/Photographie) – 1 f. – 141 x 90 mm – Tintaírás a lap képes oldalának szélén – Pr.: vétel Ady Lajosnétól 1951.

Dat.: fpb: Alpes M^mes – Gare de Nice 04 sep. 20 – épb: Zilah 904 [szept] 23.

M: ALné 60. (nov. 20. keltezéssel) – AEl I. 150.

Ady Lajos csak említi a levelet, és a következőt fűzi hozzá: „Szeptember derekán Léda asszonnyal együtt a Riviérára utazik. Az első híradás még Nizzából kelt, de pár nap múlva már Monacóból jönnek a levelek.” (AL 99.) Ilyen keltezésű levél nem maradt meg.

Párizsból való elutazásuk napját nem tudjuk. Bustya kronológiájában szept. 18. van. Istenek alkonya c. cikkét még „Párizs, szept. 19”-i dátummal küldi a BN-nak. Első riviérai cikke (A Riviéra ősszel) szept. 21. keltezésű. Ebben beszámol arról, hogy Nizzában 19-én nagy utcai muzsikálás hirdette, hogy „itt a szezon” (AEÖPM V. 127.).

A Hôtel Saint-Georges későbbi útjaik alkalmával is szálláshelyük. Falán 1970-ben emléktáblát helyeztek el (l. Bibl. 6685., 6687. sz. tétel).

Brüll Berta mindkét emlékezésében leírja a riviérai út előzményét. Diósi szófiai vagyoni bukása erkölcsileg és anyagilag súlyosan érintette az amúgy is a régi nagy vagyon maradványaiból élő Brüll családot. A vő adósságainak törlesztéséhez hozzá kellett járulniok. A család válásra akarta rábírni Adélt, ő azonban kitartott férje mellett és követte őt Párizsba. A szülők belenyugodtak lányuk döntésébe, de vejükben megrendült a bizalmuk. Az, hogy segítséget adtak Diósinak a csődből való kiláboláshoz, kötelezettséget rótt rá: adósa lett a családnak, s a velük való szakítás, feleségétől való elválás esetén a pénzt vissza kellett volna fizetnie. Ő azonban mindig új vállalkozásokat tervezett, amihez pénz kellett. Kihasználva anyósa párizsi látogatását, az összebékülés adta lehetőséget, az özvegyet be akarta vonni üzleti vállalkozásába. Diósiné okulva a szófiai bukáson, ezt megtiltotta. Diósiban az ellenállás haragot és gyűlöletet váltott ki az anyósa ellen. Brüllné helyzete Párizsban tarthatatlanná vált, s megváltoztatva kezdeti tervét, hogy májusig marad Párizsban, már márciusban hazautazott. A családi viszály okozta feszültség egy időre enyhült, „amihez Ady akkori kedves, figyelmes magatartása, baráti együttérzése járult hozzá”. De néhány hónap múlva Diósi a sógornőjét igyekezett rábeszélni a vele való társulásra. Diósiné azonban megtiltotta, hogy férje bevonja húgát üzleti ügyeibe. A családi háború, a férj haragja lehetetlenné tette Berta maradását is, de Diósiné nem akarta hazaengedni. „Adyval hármasban sokat tanakodtunk, mi a teendő. Én a hazamenetelt tartottam helyesnek, de Adél kijelentette, hogy akkor ő is hazajön velem végleg. Végül arra a megállapodásra jutottunk, hogy elmegyünk Monte-Carlóba és ott várjuk a fejleményeket.” – Így emlékezik vissza Berta. Brüllné azonban hazaparancsolta Bertát, s Diósiné Adyval utazott el a Riviérára. (Dénes: Akkor 217–218.) Brüll Berta későbbi emlékezésében kissé talányos magyarázatot ad erre: „Férje volt az, aki jónak látta, hogy Ady is odamegy – ismerve a feleségét, hogy az övéit bántani nem engedi, és ezért mindenre képes” (EmlAE III. 138.).