[Nizza, 1904. okt. 9–10.]
Kedves Bertuska,
két csomag lapot kaptam tegnap restante a postán. Ma reggel megjött a száz frank, melyre nem volt semmi szükség. Hát nem jobb lett volna ez neked? Erről azonban írjon Adél. Én mindenek előtt megköszönöm neked, hogy megjavítottad Bírót. Aztán ujságolom, hogy elég unalmasan élünk. Az Adél életprogramja, mint tegnap csufolódtam, ez: 8 óráig lefeküdni, nyolc óráig aludni s nyolc óráig fölkelni. No, az enyém sem sokkal bölcsebb és munkásabb. Tíz nap óta alig írtam tíz sort. Folyton az a gyötrelem kínozott, hogy beteg vagyok s olyan beteg, hogy meg kell ölnöm magam. Tudod valószínűleg olyan pattanás, mint a nyakamon volt, nőtt az orromba.* Képzelheted s látszott is!.. Egy kicsivel most már jobban van tán a seb. Dodót elküldtem az orvoshoz megkérdezni s az orvos valamennyire megnyugtatott. Tettünk néhány kirándulást Cimiezbe, Mentonba, Cap-Martinba, Monte-Carloba stb. Az idegeim még mindig nem olyanok, hogy élvezni tudjak. Adél is messze van attól, hogy normális legyen. Egyébként Adél még nem válaszolt egy szót sem Dodónak s most már: hogy azt a levelezőlap-dolgot megtudta, meg, hogy nem jött meg a te párisi leveled, nem is akar. Lakásunk tűrhető. Két kicsi szoba. Reggel teázunk s este is csak teázunk. Ellenben <..> délben egy nagyon jó konyhájú vendéglőben eszünk 6–9 frankért. Én kaptam Dodótól 50 frankot kölcsön, a Budapesti Hírlap-tól – már vagy egy hete elmult – táviratilag 100 frankot s a Pesti N.-tól s Jövendőtől összesen: 92 frankot. Várok a B. N.tól. Éhezni hát nem éhezünk, ha nem is vagyunk milliomosok. Én ugyan este néha ugy érzem, megennék tíz-tizenöt káposzta-tölteléket, de e sejtésemről bölcsen hallgatok Adél előtt. Spórolni kell. Sok megy el különösen apróságokra. Bölöny[!] Gyurka, aki nem tudja, hogy Te Váradon s én Nizzában vagyok, üdvözöl kézcsókkal Pestről. Kacér[!] még Párisban van. Onnan írt egy levelezőlapot a minap. Szervusz, édes öregem, én is csókolom a kezedet. Mamádét is. Küldj Naplókat, ámbár üresek s buták. Híved Ady Endre.
P. S. I. Tekintettel arra, hogy a multkor egy levélben megígértem, hogy többé nem tegezlek s erről most íme elfelejtkeztem, – fölkérem Magát kedves Bertuska, transzponálja át e tegező levelet magázó hangnembe.
P. S. II. Adél erőszakosan megjegyzetezte a levelem első lapját.
P. S. III. Nem hiányzom egy kis veszekedéshez?
P. S. IV. Várady Zsigával mi van?
[Az 1. f. r bal margóján:]
Ady pedig 24 óráig aludni sőt még többet is.
* Tudod az a híres párisi pattanás, amit még te is láttál. [Diósiné kézírásával.]
[Nizza, 1904. okt. 9–10.]
K: OSZK – Levelestár növn. 1936/86/12 – Hajtott kékesszürke, merített levélpapír – 2 f. (r-v) – 122 x 172 mm – Tintaírás – Pr.: vétel Lantos Adolftól 1936.
M: AEvl 111–112. – AEl I. 153–154. – idézi RAéL 122–123.
Az okt. 6-ra, 9–10-re és 10-re keltezett három levélnek (162., 164., 165. sz.) azonos a levélpapírja. Mindhárom tartalmilag is összefügg. A két utóbbiban azonos hírt közöl Ady: A PN-től és a Jövendőtől kapott pénzről számol be. Brüll Bertának panaszkodik az orrában nőtt kelésről. A Szilágynak küldött, Nizza, okt. 7-vel keltezett háromrészes tárcájának I. része Az orr címet viseli. Ebben sírja el először bánatát a fájdalmas furunkulus miatt.
Két csomag lapot kaptam: Brüll Berta küldte a nagyváradi lapokat, elsősorban a NN-t.
megjavítottad Bírót: Brüll Berta személyesen adta át Ady szemrehányását Bírónak levelei elmaradása miatt. Bíró levelére válaszol Ady a 165. sz. levéllel.
Tíz nap óta alig írtam egy sort: szeptember végétől valóban csökkent a cikkek száma (l. AEÖPM V.).
pattanás: Adyn Párizsba érkezése után néhány héttel megjelentek furunkulusok formájában a vérbaj tünetei (l. a 140., 145., 148., 150. sz. leveleket és jegyzeteiket).
Dodót elküldtem az orvoshoz: Belia György a 157. sz. levél jegyzetében (AEl I. 374.) azt írja, hogy „Ady és Brüll Adél kettesben ment el az Azúr-Partra, Diósi csak látogatóba utazott hozzájuk, rövidebb-hosszabb időre.” A levelekben ezekről a látogatásokról nem esik említés, ellenkezőleg: Diósiné nem is válaszol férjének, (ahogy itt is olvasható). Valójában Ady levélben kérhette meg Diósit, hogy menjen el ahhoz az orvoshoz, akihez tavasszal ő kísérte el kezelésre, és kérjen tanácsot.
a levelezőlap-dolgot megtudta, meg, hogy nem jött meg a te párisi leveled: Diósi nem továbbította Nizzába a családtól feleségének címzett szeptemberi leveleket (l. Dénes: Akkor 218.). Férj és feleség közt annyira megromlott a viszony, hogy Brüll Berta szerint „felvetődött teljes komolysággal a válás kérdése […], csak anyagi körülmények miatt nem váltak el akkor, […] miután Dodó a válásra vonatkozóan kijelentette, hogy még ígéretet sem tehet, tud-e egyáltalán tartásdíjat fizetni” (Dénes: Akkor 218–219.).
nem éhezünk: csak koplaltak (l. Léda visszaemlékezését a 136. sz. levél jegyzetében).
Kaczér Vilmos (1878–1953): nagyváradi újságíró, akkor, úgy látszik, Párizsban járt. Emlékezését l. EmlAE II. 550–554.