[Nizza, 1904. okt. 26.]
Kedves Berta,
alighanem ugy van, hogy te sem kapsz tőlem mostanában sűrűen levelet. No én még ugy se tőled. S ez jól nincs. Én már tegnap vezekeltem s egy neked küldendő ujság minden szélét teleírtam. Most pedig íme – nagy dolog – levelet kapsz!… Illően elkomolyodva azonban, ne hidd, hogy azért nem írok, mert veszekedett boldog vagyok. Bajom van a lapokkal. Sok az anyagi gondom. Nem tudom mit csináljak. Aztán az Adél sok és beszűnni nem akaró keserűsége. No és mindenekfölött a nyugtalanító és lesujtó betegség!… Szóval, öreg, ha mostanában gondolok reád, ugy tűnsz fel, mint a vidámság legboldogabb tulajdonosa mi mellettünk, kik a jókedv végleges vagyonbukottjai vagyunk. Szegény Adél nem nyughat meg. Olyanok az állapotok, hogy haza nem mehet. Én meg lehet holnap vagy holnapután már az előtt a kényszerűség előtt állok, hogy itt nem maradhatok. Bíród haszontalan ember. Nem ír. Te meg öreg mintha egy kicsit elszellemtelenedtél volna (szépen van írva, mi?). Hát mit csinálsz.[?] Nem volnál hajlandó bennünket vendégeidül látni.[?] (Adélra, szegényre ez a tréfa még komolylyá fordulhat.) Szereted Bírót olyan őrülten, mint egykoron engem? Miért nem halatod meg Fehérnét? Csinálj már valami nagy nagyváradi szenzációt. Kedves Mamádnak add át kézcsókomat. Üdvözletemet Margitnak. Szeretettel s barátsággal üdvözöl híved
Ady
(Szerda.)
[Címzés:]
Őnagyságának
Brüll Berta urhölgynek
Főutca, Stern-ház
Nagyvárad
Hongrie
[Nizza, 1904. okt. 26.]
K: OSZK – Fond 74/1/6 – Hajtott levélpapír borítékkal – 2 f. (1. f.: r–v, 2. f.: r) – 115 x 176, 97 x 125 mm – Tintaírás – A levélen vsz. a kézirattáros írásával a dátum, a borítékon Révész írásával olvashatatlan szavak. – Pr.: vétel dr. Nádor Henriktől 1966.
Dat.: fpb: Nice Alpes Maritimes 26 10 04 – épb: Nv 904 okt 29.
M: RSle 203. – RAöl 466–467. – AEl I. 156–157.
Bajom van a lapokkal: Nehézkesen, késve kapja a cikkeiért a honoráriumot. Az év utolsó három hónapjában cikkeinek száma is csökken, anyagi helyzete egyre nyomasztóbbá válik.
lesujtó betegség: a vérbaj tünetei újra megjelentek kelések, pattanások formájában (l. a 164. sz. levelet).
Adél nem nyughat meg: Diósiné és férje között anyagi természetű nézeteltérések miatt hónapok óta ellenséges, feszült volt a kapcsolat. Ezért is utazott el Nizzába, haraggal váltak el, nem is leveleztek (l. a 159. sz. levél jegyzetét).
Nem volnál hajlandó bennünket vendégeidül látni. (Adélra, szegényre ez a tréfa még komolylyá fordulhat.): Diósiné férje tűrhetetlen viselkedése miatt válásra gondolt. „Később Diósi megjuhászodott, és visszahívta feleségét. Csodálatosképpen ragaszkodott hozzá, és nemcsak szerette, de erős támasznak is érezte” (EmlAE III. 138.).
Szereted Bírót olyan őrülten, mint egykoron engem?: Brüll Berta és Ady között az együtt töltött párizsi hónapok alatt (1904. januárjától augusztusáig) pajtáskodó barátság alakult ki gyakori vidám tréfálkozással, ugratással, amelybe Diósiékat is bevonták (l. EmlAE III. 138–139.). Ady tudta, hogy Berta rokonszenvet érez Bíró Lajos iránt. Erre vonatkozik az évődő megjegyzés.
Miért nem halatod meg Fehérnét?: Fehér Dezsőné Adynak a NN-tól való távozásáért Diósinét okolta, és haragudott rá. Neheztelését bizonyára éreztette Bertával is.