187. Ady Endre – Diósi Ödönnének

[Budapest, 1905. febr. 11.]

Én Mindenem, Életem, Szomoruságom, maga írt nekem, hogy írjon épen. Akkor, mikor ugy vártam egy szót, ami a szívéből jön. Beteg, őrült vagyok. Sokszor négy-öt napig nem alszom. Idegrohamaim vannak. És – Maga ír egy udvarias levelet. Roszul mondom: egy csinált levelet. Ne haragudjék. Talán bolond vagyok. Meg nincs is semmi jogom. Ha még volna egy kis erőm, meg kellene feszítenem, hogy megtartsam az én Adélom alakját s pusztuljak el evvel a képpel. A régi, nagy, óh nagy illuziók rongyaival. Hiszen mondta is maga:

Csak nem leszek bolond, hogyha maga elmegy - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -

De nincs erőm. És Magával van az én szerencsétlen, beteg lelkem mindig. Miért?… Nem bánom. Lesz valahogy. Hisz tudhattam volna is. Kibírom, nem bírom ki: mindegy. Bubinak most írtam levelet. Beszámoltam a beregszászi információimról s jeleztem neki, hogy két hét mulva lemegyek ismét talán – bucsuzni. Ha össze nem roskadok, megpróbálok egy uj idegen helyre menni. Maga pedig csak temessen. Lehet, hogy már régen is túl van a temetésemen. Csacsiság, hiában[!] írom, és mégis ideírom ujra: talán nem tudtam magának semmi sem lenni, de minden akartam. Soha olyan abnormis, lehetetlen, őrült ragaszkodással nem volt még valaki nőhöz, mint én magához. Lehet, nagyon hamar az egész életem punktuma fogja ezt magának bebizonyítani. A Végzetem akarta, hogy magánál ne tudjak pozitív érzéseket ébreszteni. Legyen, ahogy a Végzet akarja. Életem, Mám, Holnapom, Mindenem ezer csókkal csókolja a legdrágábbat, az én régi Adélomat, az ő szegény semmije.



187. Ady Endre – Diósi Ödönnének

[Budapest, 1905. febr. 11.]

K: OSZK – Fond 74/4/74 – Hajtott szürkéskék, vastag merített levélpapír – 2 f. (r–v) – 123 x 173 mm – Tintaírás – A megszólítás felett Révész olvashatatlan írása – Pr.: vétel dr. Nádor Henriktől 1966. – Brüll Berta másolata: OSZKnövn. 1946/21/22 – Pr.: Brüll Berta ajándéka.

M: RSle 70–71. – RAöl 321–322. – AEvl 210–211. (1908. nov.?) – AEl I. 165. (1905. febr.)

Ady az előző, Brüll Bertának írt (186. sz.) levelében jelzi Diósiné első levelét, s így jellemzi: „erőltetett, üres. Csak épen, hogy írjon.” E levél első mondatában is ott az utolsó három szó, a két levél tehát időben közel keletkezett.

Csak nem leszek bolond, hogyha maga elmegy: Ady itt Diósinét idézi, ebben látja magatartása magyarázatát. Az asszony mintegy a kapcsolat fenntartása feltételének szabja meg szerelmese állandó jelenlétét maga mellett. Ez a belátástalanság okoz állandó feszültséget, ellentétet kettőjük között. Diósiné későbbi leveleiből kitűnik magatartásának magyarázata: csak így remélte visszatartani társát az életét romboló szenvedélyektől, az italtól és a nőktől. Egészsége végzetes megromlásától féltette. Talán az asszony gyakori figyelmeztetése visszhangzik ebből a mondatból: Maga pedig csak temessen. De ez csak az egyik, a szépítve fogalmazó magyarázat. Az asszony magatartásának jellembeli oka szeszélyes, zsarnoki, kizárólagos uralomra törő női természete.

Bubinak most írtam: l. a 186. sz. levelet.

egy uj idegen helyre: Belia szerint Ady itt arra a tervére utal, hogy kimegy Szentpétervárra (l. a 186. sz. levelet).




Hátra Kezdőlap Előre