[Starnberg, 1905. máj. 26.]
Édes Lajoskám, szabadságon vagyok s kóborlok a földi tájakon. Junius 3-án vagy 4-én Érmindszentre érek s otthon maradok vagy tíz napig. Hazajöhetsz[?]. Csókol Endre.
Üdvözlöm Gyula Bát, Bothot stb.
[Címzés:]
Nagyságos
Ady Lajos tanár urnak
Zilah
|:Ungarn:|
[Starnberg, 1905. máj. 26.]
K: MTAKK – K 5/30 – Képes levelezőlap. Képaláírás: Panorama vom Starnberger See – Címoldalon: Postkarte – 1 f. – 136 x 89 mm – Ceruzaírás, szöveg a lap képes oldalán – Pr.: vétel Ady Lajosnétól 1951.
Dat.: fpb Starnberg 26 mai 9–10 Nm 05 – épb: Zilah 905 máj 29 N10.
M: ALné 61. – AEvl 121. – AEl I. 174. (Mindhárom helyen hiányos szöveg és szövegváltoztatás: Hazajöhetsz-e?)
Diósiné és Ady Münchenben és Starnbergben „kedves pár napot” töltöttek. Képtárakat látogattak, csónakáztak és sokat sétáltak (l. Diósiné visszaemlékezését a 177. sz. levél jegyzetében). Két mű kapcsolódik ezekhez a napokhoz: A tó nevetett c. vers (BN jún. 1.), Bond és a vénség-pók c. novella (BN jún 4.). Ezek az írások az együtt töltött napoknak – Diósiné emlékeivel ellentétes – nyomasztó, fájdalmas élményeit örökítik meg (l. AEÖV I–II. 573–574.; AEön 1316.). Fél év múlva azonban már úgy emlékezik vissza a városra, mint ahol „derűt kapott a lelke” (AEÖPM VIII. 23.). (A Münchenhez kapcsolódó emlékekről l. még a 220. sz. levél jegyzetét.) Az általunk máj. elejére keltezett (200. sz.) levélben Ady azt írta Diósinénak, hogy júniusban szabadságon lesz. E levélből (205. sz.) részletesebb tervről értesülünk. Ez azonban csak terv maradt, ahogy a későbbi levelekből látható.
A május–júniusi levelekből nem lehet pontos életrajzi kronológiát összeállítani. Az eddigi kronológiák hiányosak. Ady Lajos tág időhatárok közé teszi a Starnberg–Müncheni tartózkodást: május vége június eleje néhány hete (AL 111., 244.). Bustya és Kovalovszky a máj. 23–29. közötti napokat jelölik meg (Bustya kronológiája; EmlAE III. 688.). Koczkás a BN-ban megjelent írások számbavételével is igazoltnak látja ezeket a időpontokat (AEÖV I–II. 569–570.).
Ha Ady valóban hazakísérte Diósinét Nagyváradra (l. a 177. sz. levél jegyzetét), az 30–31-én történhetett, mert jún. 1-én már Pestről ír Váradra az asszonynak.
Homályban marad, hogy mikor utazott, utazott-e egyáltalán szülőfalujába. A BN 1905. máj. 28-i vasárnapi számában két vers van: A hajnalok madara és El a faluból. (Ezek a tárcarovatban vannak, azon a helyen, amelyet április eleje óta kéthetenként Adynak tartottak fenn a lapban.) Az El a faluból olyan, mintha friss, valóságos élmény hatására született volna. Koczkás Sándor szerint „valószínű külső, élező körülmények hatására” „régóta érlelődő gondolatok sűrűsödtek” verssé (AEÖV I–II. 571.). Ady Párizsból való visszatérése óta febr. közepén utazott haza Érmindszentre másfél napra. A vers ihletőjeként a puszta készülődés, a szabadsága idejére ígért és már elodázhatatlan hosszabb hazalátogatás kényszerűsége lobbantotta fel a sokszor átélt falu-élményt.
Nem tudjuk volt-e jún. első napjaiban
Érmindszenten. Jún. 7-i leveléből értesülünk, hogy előtte Nagyváradon járt.
Jún. 11-én Pesten feladott levelében azt írja: Holnap reggel mégis csak haza kell
szaladnom. Ebből arra
következtethetünk, hogy előtte nem volt szülőfalujában. Öccse szerint 1905-ben „még Mindszentre is csak két
ízben jött haza, s akkor is csak 1–2 napra”. (AL 111.)
Gyula Bá: Kincs Gyula, Both: Both István Ady tanárai voltak a
zilahi gimnáziumban.