[Budapest, 1905. júl. 5.]
Édes jó asszonyom,
jaj, jaj de rettenetes forróságban jöttem. Itt semmi ujság. Pokoli hőség, dolog, öt ujabb pör és sulyos nyomor. Milyen jó volt maguknál, magukkal. Mit szólnak szegény Bródyhoz. Ha most esetleg kedves is volna nekem agyonlőni magam (talán nem is volna haszontalan tett), várnom kell, mert rámfogják: őt utánozom. Dodótól semmit sem kaptam. De maga írjon azonnal. Nagyon kérem. Nincsenek bajok otthon: a mama? Mindnyájuk kezét csókolja. A maga legalázatosabb szolgája Ady.
[Címzés:]
Madame
Adéle Diósy
Nagyvárad
Főutca Stern-ház.
[Budapest, 1905. júl. 5.]
K: OSZK – Fond 74/4/32 – Boríték: Fond 74/4/3 – BN borítékban vonalas BN levélpapír (l. a 181. sz. jegyzetet) – 1 f. (r) – 222 x 287, 125 x 155 mm – Tintaírás – Pr.: vétel dr. Nádor Henriktől 1966.
M: RAéL 145., 149. – RAöl 116., 119. (idézetek) – AEl I. 176.
öt ujabb pör: megfejthetetlen utalás.
Milyen jó volt maguknál: Ady szabadsága néhány napját töltötte Váradon Brülléknél. A BN-ban jún. 23. és júl. 4. között nincsen cikke. A júl. 2-án megjelent írását (Egy kis ügy és egy nagy ügy) Nagyváradon készítette és a helyi Sz-ban publikálta (AEÖPM VI. 198–200.).
Mit szólnak szegény Bródyhoz: Bródy Sándor július első napjaiban a Semmeringen lévő Schottwiesben mellbe lőtte magát, de nem halt meg. Ady nagyváradi újságíróskodása éveiben lelkesedett Bródyért, majd párizsi útja előtt vélt vagy valódi okból sértetten visszahúzódott. A tragédia őszintén megrendítette, s a BN jún. 5. számában írt róla (Bródy Sándor tragédiája. AEÖPM VI. 200–202.).
Dodótól semmit sem kaptam: l. a 209. sz. levél jegyzetét.