221. Ady Endre – Brüll Bertának

[Budapest, 1905. okt. 16.?]

Kedves Bertuskám,

rettenetes aggodalmak között távozott csütörtökön reggel Adél. Gondoltam, kapok máig levelet vagy táviratot. Nem jött semmi. Nem tudok semmit. És te? És mi ujság? Én istenemre halott ember vagyok. Csak azt nem tudom, mikor kerül sor temetésre. Kezeidet csókolja (üdvözlet a mamának s Margitnak)

Ady Endre



221. Ady Endre – Brüll Bertának

[Budapest, 1905. okt. 16.?]

K: OSZK – Fond 74/1/29 – BN levélpapír (l. a 213. sz. jegyzetet) – 1 f. (r) – 215 x 274 mm – Tintaírás – Pr.: vétel dr. Nádor Henriktől 1966. – A tévesen csatolt boríték Brüll Bertának van címezve, faerezetmintás, 110 x 140 mm.

M: RSle 211. – RAöl 475. (Budapestről Nagyváradra, 1907. jún. 24.) – AEl I. 252. [Budapest, 1907. jún. 24.]

A levélen ismeretlen írással a kézirattáros rájegyzése RSleRAöl alapján: Bp., 1907. jún. 24. – Ez alatt a dátum alatt veszi fel az AEl, s Ady 1907. jún. 21-i Párizsból való elutazásával hozza kapcsolatba. Ez teljes bizonyossággal nem cáfolható ugyan, mégis meggyőzőbbnek tűnik az alábbi magyarázat és keltezés-indokolás.

Több levélből is kitűnik, hogy 1905 nyarán férj és feleség között ellenséges hangulat uralkodott, haragban voltak. Diósiné nyári–őszi nagyváradi tartózkodás után tér vissza Párizsba októberben. 9-én indulnak Adyval Pestről, Münchenben megállnak, és az asszony 12-én, csütörtökön reggel utazik tovább Párizsba, Ady pedig Budapestre.

Diósiné „aggodalma” voltaképpen félelem volt a férj várható ellenséges magatartásától, a barátságtalan fogadtatástól, a bántásoktól. Ez azonban nem következett be. Diósi „hízelkedő” volt és „alázatos”, ahogy erről Ady Brüll Bertának beszámol Diósiné levele nyomán. (L. a 223. sz. levelet.) Viselkedésének okaira csak következtetni lehet. Pesti tartózkodása alatt Diósi beszélt Adyval hármuk dolgáról. Felmerülhetett a válás lehetősége is. Ady azt is bejelenthette, hogy feleségül akarja venni az asszonyt. Ezt Párizsba küldött levelében is megerősítette. Diósi azt „hazudta”, hogy válaszolt rá. Ez nem történt meg. A férj tehát kitért a felemás helyzet gyökeres megoldása elől: nem akart válni. Ennek okát megint csak találgatni lehet. Diósi szerette a feleségét, nem tudott elszakadni tőle. Így látták ezt párizsi életük tanúi, Bölöni és későbbi felesége, Itóka, de erre utal az is, hogy a húszas években elváltak ugyan, de rövid idő múlva újra összeházasodtak. A ragaszkodást prózaibb okokkal, anyagiakkal is magyarázzák. Diósi anyagilag felesége, sőt a Brüll-család lekötelezettje volt. Az ő segítségükkel sikerült szófiai pénzügyi csődje után a börtönt elkerülnie. Hogy a családnak törvényesen behajtható követelései voltak-e, vagy becsületbeli kötelezettségekről volt csak szó, az ma már nem deríthető ki. (L. a 209., 213. sz. levelet és a jegyzeteket.)




Hátra Kezdőlap Előre